A magyar edzőlegenda

Guttmann Béla

Guttmann Béla

Guttmann Béla francia csapatokban

Kalandozás Elzászban és Lotaringiában (1932)

2021. április 18. - GuttmannBela

guttmannametzosszeallitasaban.jpgGuttmann az F.C. Metz csapatában / Forrás: Le Lorrain, 1932. október 16., 5. old. Limédia Kiosque

„Alig érkezett, máris útrakész.– írta a New Yorkból Bécs érintésével Budapestre hazalátogató Guttmann Béláról a Sporthírlap 1932 júliusában. Hősünk úgy számolt, az őszi bajnoki idényre visszatér az Egyesült Államokba, ugyanakkor az is felmerült benne, hogy Franciaországban folytatja pályafutását. Valamivel korábban a Neues Wiener Journalnak is azt nyilatkozta, elképzelhető, hogy Franciaországba megy, mert ott a professzionalizmus bevezetésével a klasszis külföldi játékosok nagyon keresettek lettek. Nem indult azonban rögtön, egy ideig itthon maradt. Július 27-én még biztosan Pesten volt; szűkebb hazájában, Kőbányán figyelte a Hungária tréningmérkőzését a Nemzeti ellen. Néhány nappal később viszont a francia klubok felé kacsingató labdarúgó beváltotta ígéretét, elutazott egy elzászi nagyvárosba, a francia, német és svájci határ közelében elhelyezkedő Mulhouse-ba.

F.C. Mulhouse

Elzászi lapok július végén közölték, hogy az F.C. Mulhouse együttesébe érkező új erősítések között ott lesz az egykori magyar válogatott játékos, Guttmann Béla. Az újságcikkek megerősítették, hogy az Egyesült Államokból hazatért híres középfedezet még nem döntötte el, hogy visszautazik-e New Yorkba. Úgy tudták, számos csábító ajánlatot kapott máris Olaszországból, Magyarországról, Bécsből, de végül úgy döntött, a francia klubhoz csatlakozik. Választásában szerepet játszott, hogy ekkor a Mulhouse-nál dolgozott játékos-edzőként egyik barátja, a korábbi osztrák válogatott labdarúgó, Ferdinand Swatosch. Az első francia profi bajnokságban való megmérettetésre készülődve, a szeptemberi start előtt, a Mulhouse gőzerővel igyekezett felépíteni minőségi profi labdarúgókból álló együttesét. A keret alakulóban volt, célszerűnek tűnt tesztelni, hogy mire képes. Régi, kipróbált játékosok és új szerzemények mellé a mulhouse-iak meghívtak néhány focistát az F.C. Sochaux gárdájából, majd az így létrehozott vegyescsapat Saarbrückenbe utazott, hogy az ottani, városi válogatott ellen lépjen pályára.

Az F.C. Mulhouse-hoz szegődött Guttmann nem először járt Saarbrückenben és nem ez volt az első alkalom, hogy a helyi válogatott ellen mérkőzött. Szép emlékeket őrzött. Nyolc évvel korábban, 1924. május 23-án a párizsi olimpiára utazó magyar csapat 7:1 arányban győzött a saarbrückeniek ellen. Guttmann az első félidőben volt pályán, a vezetés által legerősebbnek ítélt magyar tizenegy tagjaként.

saarbrucken1924.jpg   Guttmann Béla (a középen látható virágcsokortól balra) 1924-ben Saarbrückenben, a Saar 05 klubháza előtt, a magyar olimpiai válogatott tagjaként / Fotó: AGON SportsWorld

Visszatérve 1932 júliusához, a Saarbrücken városi válogatottja elleni találkozóra 31-én, vasárnap, 16:30-kor került sor, a Saar 05 stadionjában. A Mulhouse-Sochaux alakulatában nem Guttmann volt az egyetlen külföldi. A kezdőcsapat kapusa, Antonio Lozes (F.C. Sochaux) Spanyolországban született, a második félidőben őt váltó Carlo Scopsi (F.C. Mulhouse) pedig Olaszországban. A csatársorban az osztrák Swatosch, valamint egy magyar fiú is helyet kapott, Janda-Friedmann Sándor, egykori MTK-játékos.

A csapatok meglehetős melegben, 4000 néző előtt futottak ki a pályára, a hazaiak fekete-fehér mezben, a vendégek pirosban. A Le Sport Alsacien tudosítása szerint az összecsapás első fél órájában a Saarbrücken uralta a játékot, veszélyes támadásokat indított és a 10. percben Deutsch révén vezetést szerzett (1:0). A Mulhouse-Sochaux csatárai közül ebben a periódusban egyedül Friedmann emelkedett ki, fáradhatatlanul dolgozott, három helyett is küzdött. Az első félidő utolsó harmadában a vendég profi gárda végre játékba lendült: a 35. percben Galland fejesével kiegyenlített (1:1), majd kevéssel a szünet előtt Friedmann fordított (1:2). A második játékrészben a Saarbrücken ismét nagy hévvel támadott, de csak a 77. percben tudott kiegyenlíteni, Schmidt volt eredményes (2:2). A francia vegyescsapat érezhetően elfáradt, egyre ritkábban jutott az ellenfél kapuja elé. A hazaiak ellenben hatalmas energiával, elszántan törekedtek a győzelemre és három perccel a meccs lefújása előtt - ismét Deutschnak köszönhetően - megszerezték a győzelmet érő találatot (2:3). Tipikus nyári mérkőzés volt, tét nélkül, a felkészülés és kísérletezés jegyében. A Le Sport Alsacien újságírója úgy látta, a Mulhouse-Sochaux - a vereség ellenére - jól játszott. A fedezetek közül Guttmann emelkedett ki, ő nyújtotta a legjobb egyéni teljesítményt, a kapus Lozes, a védő Arsène Casy és a csatár Friedmann Sándor mellett.

A mulhouse-i történetnek mégsem lett folytatása. Hónapokkal később az elzászi sportlap - a fentieknek ellentmondóan – azt írta, hogy Guttmann a Mulhouse-nál nem aratott tetszést. Valószínűbb azonban, hogy a klub anyagi téren nem tudott vele megegyezni. Talán szakmai okok is voltak a háttérben. 1932 augusztusában felröppent a híre, hogy Plattkó Ferenc lesz a Mulhouse trénere. Guttmann esetleg úgy érezte, két dudás nem fog elférni egy csárdában. Mindez persze csak találgatás…

Amit biztosan tudunk, hogy magyarországi nyaralás után Béla szeptember 19-én Bécsbe költözött és azt tervezte, legalább két hetet ott tölt. Még mindig nem voltak konkrét elképzelései karrierjét illetően, várt, kereste a megfelelő lehetőséget. Az anyagi gondokkal küzdő, zűrzavaros amerikai ligában ekkor vélhetően nem látott már perspektívát. Október elején a magyar futballvándor megint Franciaországban, egy Mulhouse-tól 175 kilométerre fekvő városban, Metzben tűnt fel.

F.C. Metz

David Bolchover Guttmannról írt életrajzi könyvében (A legnagyobb visszatérés) felvetette: „Egy Guttmann nevű játékos játszott egy mérkőzést a Metzben a francia első osztályban 1932 őszén. Ez valószínűleg Béla volt – éppen leszállt az Egyesült Államokból érkező hajóról -, de nem tudni biztosan.” Jonathan Wilson A magyar futball aranykora című munkájában mindezt kiegészítette azzal, hogy „Az összeállításban valóban szerepel egy ’Guttmann’ név, de a keresztnevet nem tüntették fel.” Az F.C. Metz hivatalos honlapján találunk egy Guttmann vezetéknevű játékost , ám csupán az derül ki ott róla, hogy az 1932/33-as idényben pályára lépett a Montpellier ellen.

A korabeli francia és osztrák sajtó hírei között vadászva viszont egyértelmű választ kapunk arra, csakugyan megfordult-e Guttmann hivatalos bajnoki mérkőzésen a Football Club de Metz együttesében. Október 7-én a lotaringiai regionális újság, a Le Lorrain sportrovata hírül adta, hogy a hónap eleje óta Metzben tartózkodó klasszis középfedezet, a magyar Guttmann, aki fénykorában a híres Hakoah játékosa volt, az F.C. Metz profi csapatához került. Az elzászi Le Sport Alsacien egy nappal később jelentette be, hogy Guttmann már megérkezett Metzbe és a Montpellier ellen a centerhalf posztján fog szerepelni. A 29 évesnek tartott (valójában 33 éves) magyart némi szkepticizmussal fogadták; bíztak benne, ha visszanyeri legjobb formáját, kitűnő erősítést jelent majd a klub számára. Október 12-én a bécsi Der Abend is beszámolt arról, hogy Guttmann az FC Metz csapatához szerződött - játékos-edzőnek. Ugyanezen a napon a L’Est Républicain beharangozta, hogy a bécsi Hakoah egykori magyar labdarúgója valószínűleg október 16-án, a Sports Olympiques Montpellier elleni mérkőzésen fogja magára húzni a Metz mezét. 

cikkek.jpg

Francia és osztrák újságcikkek Guttmann csatlakozásáról az F.C. Metz együtteséhez. /Messina említése az osztrák cikkben ne tévesszen meg senkit. Az újságíró a francia „messine” (jelentése: metz-i, Metzből való) szót értelmezhette Messina városának, ami Szicíliában található./ Források: Le Lorrain, 1932. október 7., 5. old. / Limédia KiosqueLe Sport Alsacien, 1932. október 8., 9. old. / Gallica,Abend, 1932. október 12., 10. old. / AustriaN Newspapers Online

Guttmann egyébként szerencsésnek mondhatta magát, hogy időben talált befogadó francia egyesületet. 1932. szeptember 11-én „Division nationale” néven útjára indult az első profi labdarúgó-bajnokság az országban. Sok magyar futballista próbált ez idő tájt francia kluboknál elhelyezkedni, de akkora volt a tolongás, hogy aki nem lépett időben és késve érkezett, már nem tudott szerződéshez jutni. Így járt például a korábbi válogatott kapus, Biri János is, aki a bajnokság indulása után bő héttel jelezte a Nemzeti Sportnak, hogy „Franciaországban már minden hely foglalt.”

„Match dramatique”

1932. október 16-án, a francia élvonal ötödik fordulójának B csoportjában az S.O. Montpellier gárdájával vívott meccset az F.C. Metz. Zsinórban három vereség, majd egy győzelem volt addig a mérlegük. Az ellenféllel kapcsolatban nem lehettek illúzióik. A találkozó előtt a Le Lorrain felhívta a figyelmet, hogy a Montpellier igen jó formában van, előző alkalommal legyőzte az A csoport második helyén álló F.C. Sète együttesét. A Metz és a Montpellier összeállításában is szerepeltek légiósok: előbbinél az osztrák Franz Hauswirth, az ugyancsak osztrák Matthäus André, a német Emil Bührer és a magyar Guttmann Béla, a Montpellier-nél a Csehszlovákiából érkezett Kubrna, a jugoszláviai Bezic, a magyar válogatott Zavadszky (Závodi) István és a szintén magyar Kalix László. A Montpellier-t erősítette még a francia válogatott Kaucsár (Kulcsár) József, aki erdélyi szülők gyermekeként Franciaországban látta meg a napvilágot. A Metz trénere, Willibald Stejskal Ausztriából jött.  

Úgy tűnik, a Metz - Montpellier összecsapás hosszú évekre bevésődött a metzi szurkolók emlékezetébe. 1947 augusztusában a L’Est Rebublicain újságírója, René Jean felidézte a tizenöt évvel korábbi „drámai meccset”. Cikkében említést tett - az „osztrák-amerikainak” gondolt - Guttmannról is. Úgy emlékezett, "a negyvenhez közeledő" (!) „öreg róka” érkezése miatt a Metznek változtatnia kellett az addigi hadrenden: a népszerű középfedezet, Charles Fosset sportszerűen átadta helyét új csapattársának és kihúzódott a balszélre. A nagy iramú, kemény csatát hozó, mindvégig izgalmas összecsapás hőse az F.C. Metz részéről Louis Boé volt, aki a 19. percben vezetéshez juttatta a gránátvörös-fehéreket (1:0). Húsz perccel később azonban a tizenhatos vonalánál Guttmann feleslegesen kezezett, az ezt követő szabadrúgásból a Montpellier kiegyenlített (1:1). A Metz gyorsan válaszolt, a 42. percben ismét Boé volt eredményes (2:1). A második félidőben a Montpellier egyértelműen uralta a játékot, de a Metz bírta a nyomást, azután is, hogy a csapat egyik védőjátékosa, Paul Thomas a 61. percben megsérült és egy időre el kellett hagynia a pályát. Hiába jött vissza, segíteni nem tudott, a csapat gyakorlatilag tíz emberrel derekasan küzdött. Az utolsó percben, amikor a közönség már hazafelé készült, a Montpellier szögletet rúgott és a kapu előtti tülekedésnél a Metz egyik védőjátékosának kezét érte a labda. A játékvezető tizenegyest ítélt, de a Montpellier nem tudott élni a lehetőséggel, Rohlion mellérúgta a büntetőt. „Egész Metz fellélegzett”, maradt a 2:1-es végeredmény. Kitartásból, győzniakarásból a Metz jelesre vizsgázott, mindehhez a végén persze egy kis szerencse is társult. Az F.C. Metz meglepetésre felülkerekedett az esélyesebbnek tartott Montpellier-n.

A korabeli tudósítások eltérően ítélték meg Guttmann mérkőzésen nyújtott teljesítményét. Volt, aki számára már a találkozó előtt is kérdéses volt, hogy a harminc éven felül járó játékos bírja-e majd kilencven percen át a küzdelmet. A meccset követően a Le Lorrain úgy ítélte meg, hogy pár jó villanása (pl. szabadrúgásból kapufa) ellenére Guttmann nem felelt meg az elvárásoknak, elég gyengén játszott. Csalódásának adott hangot a Le Sport Alsacien is. A Lé Télégramme des Vosges és a L’Est Republicain ugyanakkor – Thomas, Hauswirth és André mellett - a Metz legjobbjai közé sorolta. Utóbbi lap újságírója úgy látta, a Metz edzettebb, homogénebb együttest alkotott és erősebbé vált azáltal, hogy Guttmannt beállították középfedezetnek.

equipe_de_metz_1933-wiki.jpg

Az F.C. Metz csapata 1933-ban. A fényképen látható játékosok közül Boé, Hauswirth, Thomas, Fosset, Rohrbacher, Buhrer és André lépett pályára Guttmann Bélával a Montpellier elleni meccsen, az edző akkor is Steyskal volt. Forrás: Wikipedia

Így vagy úgy, a francia klub és Guttmann útjai hirtelen elváltak egymástól. A következő fordulóban, az Antibes elleni mérkőzésen már nem játszott, noha, úgy tűnik, számítottak rá: a Le Petit Provençal feltüntette nevét a védők közt az F.C. Metz összeállításában. A meccs után a Le Sport Alsacien tudósítója azonban jelezte, hogy a Metznek nélkülöznie kellett Guttmannt és hiányzásának okát firtatva epésen odaszúrt: "nyugdíjas lett?!". Ugyanebben a lapban október végén megjelent egy cikk, amely sejtetni engedi, mi lehetett a válás oka. A Metz azért nem szerződtette, mert „igazi amerikai” igényei egyáltalán nem álltak összhangban a Montpellier ellen nyújtott teljesítményével. Guttmann valószínűleg sokat kért, a francia klub pedig nem akart vagy nem tudott annyit fizetni a korosodó játékosért.

Örök kérdés marad, mire ment volna a bajnokságban a Mulhouse vagy a Metz, ha (a nyilvánvalóan játékos-pályafutása végén járó) Guttmannt megtartja. Tény, hogy mindkét együttes kiesett a másodosztályba; előbbi az A csoport utolsó helyén, utóbbi a B csoport utolsó előtti helyén zárt.

A bécsi Hakoah Franciaországban

Guttmann-nak kapóra jött és a Metztől való gyors búcsúban minden bizonnyal szerepet játszhatott az a körülmény, hogy egykori egyesülete, a Hakoah Wien pont ekkor indult franciaországi túrára. Francia klubok előtt még svájci és belgiumi csapatokkal mérte össze tudását a bécsi gárda. Guttmann hamar csatlakozott a Hakoah túracsapatához és október 23-án Lausanne-ban már részt is vett a Sports ellen 4:2-re megnyert találkozón. Hosszú idő után újra a bécsi együttes színeiben játszott, csakhogy ez alkalommal védő poszton. Nem találta a helyét, lassú volt, a Nemzeti Sport szerint "igen gyengén" muzsikált. Négy nappal később Brüsszelben a "Vörös Ördögök" 5:0-ra gázolták le a bécsieket. Francia földön folytatva a portyát, a Hakoah első ellenfele pont a Montpellier volt. Guttmann alig két héttel korábban szerzett tapasztalatait nem kamatoztathatta, ezen a meccsen nem játszott. A franciák 6:3-ra győztek, főleg a négy gólt szerző Zavadszky parádés alakításának köszönhetően. Október végén a Le Petit Provençal olvasói arról értesülhettek, hogy a Metz új futballistája, Guttmann Béla megkapta az engedélyt, hogy Franciaországban játsszon, csakhogy a nevezett ekkor már a Hakoah színeiben készült a francia bajnokság egyik éllovasa, az Olympique Marseille elleni összecsapásra. A 2:0-ás győzelem után, a túra utolsó meccsén, a Székány Kálmán által irányított Stade Rennais ellen újra játéklehetőséget kapott és megint győzelmet (4:2) ünnepelhetett.

hakoahwien1932.jpg

A Hakoah Wien 1932-ben. Forrás: William Bowman: Hakoah Vienna and the International Nature of Interwar Austrian Sports

A francia túra után megérdemelt egy kis pihenést. Novemberben hazaugrott, meglátogatta bátyját Miskolcon és ha már úgy adódott, beállt középfedezetnek a Miskolci AK csapatába az Attila elleni edzőmérkőzésen. Még nem kívánta szögre akasztani a futballcipőt. Az Est tudósítója arról számolt be decemberben, hogy a látogatóba hazatért Guttmannt a Hakoah várja Bécsben, ám elképzelhető, hogy visszatér Franciaországba, ahol "játéka általános tetszést aratott."

azestcikke19321221.png

Hír Guttmann Béla franciaországi játékáról. Forrás: Az Est, 1932. december 21., 10. old.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://guttmannbela.blog.hu/api/trackback/id/tr2416504250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása