Száz évvel ezelőtt magyar labdarúgók egész sora vándorolt külföldre, jobb anyagi körülményeket remélve. A hazai sportsajtó visszatérő témája volt, hogy az országot elhagyó futballistáink új klubjaikban vétettek-e az amatőr szellem ellen. Vádak és cáfolatok láttak napvilágot, megszaporodtak a burkolt anyagi támogatásban részesülő álamatőrökkel kapcsolatos históriák. Csábító, ígérgető egyesületek, diktáló, telhetetlen focisták, szaglászó újságírók, titkos alkuk, kétes üzletek világa jelent meg a szövevényes történetekben.
Az egyik eset, a Ging-ügy kapcsán Guttmann Béla mellékszereplőként bukkant fel 1920 tavaszán, egy évvel később pedig már maga is egy ügy névadója lett. Több élelmes futballistához hasonlóan ő is kihasználta a zavaros viszonyokból adódó lehetőségeket. Utat vágott magának a "football-dzsungelben", a szabályokat rugalmasan értelmezve igyekezett anyagi helyzetén javítani.
1920. március 16-án az MLSz fegyelmi bizottságának este háromnegyed kilencig tartó ülésén a Bécsből hazatért nyolcszoros magyar válogatott labdarúgó, a Törekvés, majd a Wiener AF (WAF) játékosa, Ging József ügyét tárgyalták. Igazoló eljárás lefolytatására Ginggel és a WAF másik magyar játékosával, Plattkó Ferenccel szemben azért volt szükség, mert haza akartak térni pesti egyesületekhez, de bécsi szereplésük kapcsán felmerült a professzionalizmus gyanúja. Ging méltatlannak érezte, hogy a zsebében turkálnak, a bizottság ugyanis leginkább arra volt kíváncsi, miből élt Ausztriában, részesült-e esetleg olyan juttatásban, ami sérti az amatőrizmust.
Ging József (forrás: Pisanellastoria.it)
Kétségkívül anyagi megfontolások vezették Ginget, amikor úgy döntött, Bécsben próbál szerencsét. Talán az 1919. április 6-i, budapesti Magyarország – Ausztria mérkőzés után kapott a sógoroktól visszautasíthatatlan ajánlatot. A Tanácsköztársaság hónapjaiban a súlyosbodó gazdasági helyzet, a növekvő létbizonytalanság sok magyar labdarúgó mellett őt is arra ösztönözte, hogy az osztrák fővárosban, az álamatőrök paradicsomában nézzen biztosabb megélhetés után. Ging több mint tíz éve játszott már a Törekvésben. A klub számos nagyszerű futballistát nevelt ki, de pénzügyi lehetőségei túl szűkösek voltak ahhoz, hogy őket meg is tudja tartani.
Az őszi idényt Ging a WAF együttesében játszotta végig. Köztudomású volt, hogy az osztrák egyesületek rendszeres anyagi támogatásban részesítik játékosaikat, de Ging és a magyar kapus, Plattkó igyekezett odafigyelni a látszatra. Kikérték maguknak, hogy professzionistáknak tekintsék őket. Azzal érveltek, hogy van szakmájuk, rendes civil állásuk, valamint szép megtakarításuk. Ging szinte csak azért játszott az osztrák csapatban, hogy edzésben maradjon, a formáját tartsa... 1919 nyarán érkezett Bécsbe. Saját állítása szerint nem tartotta szükségesnek, hogy rögtön munkába álljon, inkább pihengetett, mivel rendelkezett megtakarított pénzzel, tízezer koronával és hat hétig abból élt. A WAF révén szeptember elejétől - legalábbis papíron - elektrotechnikusként állt alkalmazásban egy gyárban. Fel tudott mutatni munka- és betegsegélyezési könyvet is.
Később ügynökösködéssel kezdett foglalkozni, különféle áruk Bécsből Budapestre szállításával egészítette ki jövedelmét. Az első szállítmányt 1919 októberében a WAF MTK elleni mérkőzésére hozta magával, majd kétheti rendszerességgel utazgatott, fuvarozott az osztrák és a magyar főváros között. A bécsi import áruk magyarországi értékesítése az egykori klubtárs, Guttmann Béla feladata volt. Az üzlet állítólag szép hasznot hozott. Novemberben a bécsi Café Kristallban Ging a Sporthírlap újságírója előtt meglobogtatott egy halom ezerkoronást, azt állítva, hogy azt mind az ügynökösködésből szerezte. Jelezte, hogy a WAF néhány koronájára egyáltalán nincs rászorulva. Ha hihetünk szavainak, még a klubtól részére járó élelmezési pótlékot (Lebensmittelzuschlag), a rendszerint hetente kifizetésre kerülő "segélyt" sem fogadta el.
Ging (WAF) szereli Eisenhoffert (Kispesti AC) 1919. október 18-án Budapesten. Eladásra szánt árukkal érkezett Bécsből.
A kép forrása: Huszadik Század
Ging üzleti vállalkozásának indulásával kapcsolatban több verzió is született. Bécsben ő maga azt mesélte, hogy a WAF egyik dúsgazdag tagjától negyvenezer korona kölcsönt kapott és ez alapozta meg üzleti sikerét. Később, Budapesten, a fegyelmi bizottság előtt elismerte, hogy tett ilyen kijelentést, de hozzátette, hogy csak szóba került a kölcsön, tényleges pénzmozgás nem történt. A kezdőtőke kapcsán számunkra még izgalmasabb, hogy Ging pesti értékesítő partnere, Guttmann Béla miként emlékezett pénzbeli hozzájárulása mértékére. A Sporthírlap 1920. március 18-i beszámolója szerint ugyanis a fegyelmi bizottság ülésén, a tanúkihallgatások során
„A legérdekesebb jelenet az volt, amikor Ginget és Guttman II-őt szembesítették. Ging azt mondotta, hogy a Bécsből lehozott árukat Guttman útján értékesítette, azt azonban nem tudja, hogy a közös üzletből végül mennyi haszon származott. Az áruk után csupán bizonyos hasznot számított fel, az értékesítésből származó többi haszon viszont Guttmannak jutott. Malaky Mihály feszegette a „társas-cég” keletkezésének történetét, továbbá a „részvényjegyzés” méreteit. Guttman zavartan mondotta, hogy ő 3000 koronával „szállt” be az üzletbe, a mire Ging azt felelte Guttmannak: - Ne beszéljen ilyeneket, hisz én egy fillért sem kaptam magától…”
A jól menő üzletről, bécsi jólétről felvázolt kép egyébként nem minden esetben egyezett a tanúk által elmondottakkal. A szintén Bécsbe vágyakozó Urik Józsefet, a Törekvés csatárát Ging lebeszélte a kiutazásról és arra hívta fel a figyelmét, hogy az osztrák fővárosban nagyon nehéz a megélhetés. Fischer Lajos, a Nemzeti SC futballszakosztályának alelnöke arról számolt be, hogy Plattkó bécsi adóssága (!) rendezésére, útiköltségre és egyebekre többször is kért és kapott tőle pénzt, mígnem decemberben megtagadta a játékos további anyagi támogatását. Az történt ugyanis, hogy Karácsony előtt egy héttel, késő éjjel beállított hozzá Plattkó Ging Józseffel együtt és komoly összeget, tizenhatezer koronát kért sürgősen, „nagyon nyers és modortalan hangon”. A pénz nélkül távozni kényszerülő, csalódott Plattkó ezt követően mindennek elmondta Fischert az NSC klubhelyiségében. Megjegyzem, Fischer gyaníthatóan nem minden hátsó szándék nélkül látogatta meg Bécsben Ginget és Plattkót; finanszírozási hajlandósága pedig leginkább annak volt köszönhető, hogy a nagyszerű kapust és a remek középfedezetet szerette volna mielőbb az NSC soraiban látni, amire, úgy tűnik, valamiféle ígéretet is kaphatott. A két játékosnak szintén örült volna a rivális FTC. A klub egyik tagja tudni vélte, hogy „NSC-előörsök” előszeretettel pezsgőztették Plattkóékat a Café Kristallban. Ging persze kontrázott, hogy az említett kávéházban csupán egyszer mulatozott, akkor is kizárólag üzletemberek, magyar kereskedők társaságában. Aranyélet vagy sem, úgy hírlett, Plattkó az apróért is lehajolt. Egy szemtanú arról számolt be, hogy egy győztes mérkőzést követő mulatozás közben Plattkó figyelmeztette Ginget, hogy vigyázzon, nehogy a WAF alkalmazottja, Mauthner meglépjen a neki járó száz koronával, a „Lebensmittelzuschlag”-nak nevezett tulajdonképpeni meccsprémiummal. Ging azonban nem volt elég éber, egy óvatlan pillanatban Mauthner felugrott a villamosra és elrobogott. Plattkó úgy megsértődött, hogy a WAF következő meccsén nem jelent meg és jelezte, hogy hazatér Magyarországra, ha az osztrák klub a bécsi tartózkodás költségeit nem hajlandó fedezni. Ging ezt a történetet azzal igyekezett cáfolni, hogy Mauthner nem tényező a klubnál, nem ígérhetett pénzt, ráadásul annyira szegény, hogy éppen háromszáz koronával tartozik, mert kölcsönkért tőle lóversenyre.
A némi vihart kavart Ging-ügy gyorsan, szépen elült és végül enyhe ítélet született. Bizonyítékok hiánya miatt Ginget - Plattkóval együtt - felmentették a professzionalizmus vádja alól. Büntetésben csupán azért részesült, mert az átigazolásával kapcsolatban sportszerűtlen magatartást tanúsított. Ingadozott, "kacérkodott", vagyis nem tette egyértelművé, hogy az FTC, NSC vagy a Törekvés lesz a befutó egyesület, így anyagi érdekeltséget sejtető klubcsere látszatát keltette. Négy hónapos eltiltást kapott, ám büntetését korábbi felfüggesztésével kitöltöttnek vették. Talán húsvéti ajándékul is szolgált, hogy április 5-én már pályára léphetett a Törekvés színeiben az MTK ellen. A Törekvés mindent megtett annak érdekében, hogy a kor egyik legjobb középfedezete újra az egyesületet erősítse. A vizsgálat során védelmükbe vették a visszatérni készülő játékost és igyekeztek odahatni, hogy ügye gyorsan és megnyugtatóan rendeződjék. Jól tudták, hogy Ging annak idején anyagi okok miatt távozott a klubtól, de az erről szóló jelentést hamar visszavonták. Hangoztatták ugyanakkor, hogy Ging „tiszta”, Bécsben egy pillanatra sem tántorodott el, tartotta magát az amatőrizmus szabályaihoz.
Izgalmas eljátszani a gondolattal, vajon hogyan alakult a kőbányai vállalkozó- és csapattársak: Guttmann Béla és Ging viszonya, milyen lehetett a szembesítés utáni öltözői hangulat, amikor utóbbi visszatért a Törekvésbe. Ging József a klub nagy öregje, fontos bástyája, Guttmann feltörekvő ifjú tehetség. Ging már külföldi tapasztalatokkal felvértezve, Guttmann még a tájékozódás szakaszában. Gingnek köszönhetően első kézből kap értékes információkat arról, hogyan tud boldogulni Bécsben egy magyar labdarúgó. (Apró érdekesség még kettejük kapcsán, hogy Ging keresztelési anyakönyve (forrás: Magyarfutball.hu / Familysearch) szerint édesapja, Ging Mihály fodrászként kereste kenyerét, ahogy Guttmann apja, Ábrahám is. 1905-ben csupán pár utca távolságra dolgoztak egymástól.)
1920 őszén Ging Józsefet és Guttmann Bélát nem találjuk már a Törekvésben. Ging egy berlini kitérőt követően novemberben Olaszországba, az Udinese Calcio együtteséhez szerződött játékos-edzőnek. Az elkövetkező évtizedekben olasz csapatoknál dolgozott. Guttmann és fivére ugyancsak dél felé vette az irányt, Pécsett, majd Újvidéken tűntek fel...
