A magyar edzőlegenda

Guttmann Béla

„Béla gyere vissza, minden meg van bocsátva…”

Zavar az Erőben

2019. augusztus 14. - GuttmannBela

Du Mörder!” – gyilkosozta le az SC Hakoah Wien középfedezete, Guttmann Béla a szintén bécsi SK Slovan játékosát, Johann Baart, miután az úgy felrúgta őt, hogy elvágódott a földön. Baar a játékvezetőnél azonnal bepanaszolta Guttmannt, majd a mérkőzést követően becsületsértés címén fel is jelentette.

Nem a Slovan középpályása volt az egyetlen Baar, akivel Guttmann ekkoriban összerúgta a port. Arthur Baar, a Hakoah szakosztályvezetője régóta a bögyében volt. A Slovan elleni meccs után, 1925. december 19-én, Bécsben, az Atlashofban, a Hakoah törzskávéházában Guttmann kiteregette a szennyest, kiöntötte szívét a pesti Sporthírlap újságírójának. Sérelmeit sorolva részletesen kitért arra, hogy Arthur Baar hogyan bánt vele és miként tette tönkre pár hónap alatt mindazt, amit ő négy év alatt a klubnál felépített. Az osztrák bajnoki trófeát elhódító együttesnek az 1925/26-os bajnokság őszi idényében korántsem ment úgy a játék mint az előző szezonban; december elején, nyolc meccset követően csupán a kilencedik helyen állt és mindezért Guttmann, "a csapat szellemi irányítója", elsősorban Arthur Baart tette felelőssé. A bécsi futballélet téli szenzációját jelentette az elkeseredett Guttmann bejelentése, miszerint úgy döntött, az adott körülmények közt nem szándékozik a továbbiakban a bécsi csapatban szerepelni.

A korábban jelentéktelen, negyedosztályból indult cionista klub, a Hakoah (héberül: erő) 1920-ban felkerült az élvonalba, majd pár év alatt Bécs legerősebb együttesévé nőtte ki magát, 1925 nyarán pedig megnyerte az első osztrák profi bajnokságot. 1923 februárjától 1924 nyaráig a skót William „Billy” Hunter, a Bolton Wanderers egykori játékosa látta el az edzői feladatokat a klubnál. Bár a korabeli sajtó szerint Guttmann Hunter keze alatt fejlődött elsőrangú centerhalffá, a komoly tréneri ambíciókkal már ekkor előrukkoló Guttmann úgy érezte és/vagy tálalta, hogy őmaga honosította meg, majd építette fel a Hakoahnál azt a sikeres szisztémát, amely Magyarországon John Tait Robertsonnak és Jimmy Hogan-nek köszönhetően az MTK-t jellemezte. Hunter Jimmy Hogan csapattársa volt a Bolton Wanderersben, az általa alkalmazott lapos, rövid passzos, kombinatív játékstílus nagyon jól feküdt a Hakoah technikás játékosainak. Úgy tűnik, Guttmann kijött Hunterrel, de az új játékrendszert erőltető  Baarral nem sikerült megtalálnia a közös hangot.

2072856_1_l.jpg

Az SC Hakoah Wien1924 körül.

Balról az első Arthur Baar szakosztályvezető, a második William Hunter edző, a negyedik Guttmann Béla. (forrás: AGON SportsWorld)

1925 nyarán módosult a lesszabály, háromról kettőre csökkentve a védekező játékosok számát a gólvonal és a legelöl elhelyezkedő támadó között. A szakosztályvezető a megváltozott viszonyok közt teljesen más játékstílust kívánt bevezetni, nem számolva azzal, hogy a játékosok milyen alapokkal rendelkeznek és valójában mire alkalmasak. Az edzői pályán szárnyait bontogató Guttmann erősen nehezményezte, hogy Baar a kick-and-rush-ra hajazó „úgynevezett csapkodó stílusra – a maga spiccelő, rössölő és észnélküli össze-vissza rohanásával – esküdött fel és annak kultiválását kívánja meg a csapat játékosaitól”, pedig azok többsége inkább technikás, „kombinációra hajlik és azonkívül fizikum szempontjából sem rendelkezik a hurrá-stílus előfeltételei felett.” Miközben Guttmann a régi rendszer megreformálásán elmélkedett és a vereségek okát leginkább abban látta, hogy a Hakoah elveszítette karakterét, stílus nélkül játszik, a vezetőség azzal vádolta, hogy nem edz rendesen, készakarva lazsál, csakhogy igazát, az új szisztéma helytelenségét bizonyítsa. Guttmann saját verziója szerint a tréningeket azért kerülte, mert egy sérülése miatt a Hakoah orvosa eltiltotta őt az edzésektől. (Dr. Heller azonban elmulasztotta erről értesíteni az egyesületet, így Guttmannt állítása szerint 500 000 korona pénzbírsággal sújtották.)

guttmann1925kar.jpg

Guttmann Béla 1925 áprilisában. Szepes-Strauch Béla karikatúrája. (Forrás: Nemzeti Sport, 1925. április 19., 3. old. / Arcanum DT)

A Guttmann és Baar közötti szakmai nézeteltérést ráadásul személyes ellentét is terhelte. Guttmann úgy érezte, a bajnoki cím elnyerése után intrikák indultak ellene, Baar a játékosüléseken lejáratta, így elveszítette tekintélyét a csapat előtt. Olyanformán reagált mint később, trénerként, hasonló esetben: azonnal klubot akart váltani. Végül azonban „egy rendkívül előnyös egyéves szerződés”, valamint „asszonyi befolyás” maradásra bírta. A konfliktus eszkalálódásához minden bizonnyal hozzájárult, hogy 1925 októberében Guttmann levelet kapott a Hakoahtól, melyben arról értesítették, hogy megfosztják a csapatkapitányi tisztségétől. Guttmann tiltakozott, kilépéssel fenyegetőzött és azzal érvelt, hogy őt a játékosok választották meg erre a tisztre. Végül a Hakoah elnöke tájékoztatta a sajtót, hogy sikerült megállapodásra jutniuk.

Guttmann lelkén az is sebet ejtett, hogy hiába kérte decemberben visszaamatőrizálásának támogatását a Hakoahtól, a vezetőség előbb azt megtagadta, majd csak azzal a feltétellel volt hajlandó a kérelmet teljesíteni, ha Guttmann a szabályokban előírt fél évig valóban amatőr lesz. Játékára látszólag nem tartottak igényt. Guttmann akciója arra irányult, hogy saját és általában a bécsi labdarúgók érdekeit védje. Elsőként a bajnokság játékosai közül (!) azért kérte, hogy újra amatőr státuszba kerüljön, mert a bécsi profiklubok többsége kartellszerződést kötött, miszerint egymás játékosait csak abban az esetben vehetik fel, ha abba a játékos korábbi egyesülete is beleegyezik. 

Az 1925 decemberében, a Sporthírlapban megjelent interjút követően Baar és Guttmann lapnyilatkozatokban felváltva bizonygatta igazát, igyekezve a futballszerető közönséget, a népes Hakoah-tábort maga mellé állítani. A "Guttmann-párti" újságok a Hakoah szakosztályvezetőjét önző, kíméletlen emberként jellemezték, aki bárkit képes feláldozni, hogy akaratát érvényesítse. Egyes lapok magánéleti ügyeiben is vájkálni kezdtek. Közben a Baar szócsöveként működő újságírók Guttmannt békebontó, fegyelmezetlen, arrogáns személynek tüntették fel. Arthur Baar felrótta Guttmann-nak, hogy sértegeti a játékosokat. Guttmann viselkedését azzal magyarázta, hogy egy futballistának a meccsek hevében, amikor csak a győzelemre gondolva lelkesen küzd, nem feltétlenül udvarias szavak csúsznak ki a száján. Baar egyik meglehetősen általánosító kijelentése szerint a Guttmannt is jellemző arrogáns fellépés „a magyar játékosoknál gyakran konstatálható”. Öccse, Fritz Baar szintén nem hagyott kétséget afelől, hogy Guttmann kiállhatatlansága és fegyelmezetlensége vezetett a kialakult helyzethez.

Parázs meccsek

Az anyagi gondokkal küzdő osztrák klubok nem engedhették meg maguknak, hogy szünetet tartsanak és pihentessék játékosaikat. Télen is folytatódott a bajnokság, hogy a jegyeladásból valami bevételhez jussanak. A Hakoah vezetősége igyekezett minél többször szerepeltetni az együttest, így 1925 decemberében például az Amateure elleni rangadó után Guttmann és társai mindössze egyetlen (!) napot pihenhettek, majd pályára léptek az Admira ellen. Nemegyszer erős hidegben, szomorú állapotú, jeges, saras pályákon folyt a küzdelem.
1925 decemberében, a Hakoah Floridsdorf AC elleni karácsonyi bajnoki mérkőzése a lefújás előtt két perccel botrányba fulladt, amikor Hoffer, a Floridsdorf kapusa Schwarz-cal, a Hakoah csatárával ütközött. Hoffer megsérült, a közönség áttörte a korlátokat és betódult a pályára. A rendőrség csak kivont karddal közbeavatkozva tudott rendet teremteni. Sokan súlyos sérülést szenvedtek, több embert letartóztattak, az egyik határbírót félholtra verték. Durva belépők már a meccs alatt is előfordultak. A korabeli tudósítások szerint a kitűnő formában játszó, gólt is szerző Guttmann egyik faultja után ámokfutás kezdődött a pályán. A Floridsdorf játékosai ugyanis zokon vették, hogy Guttmann elkaszálta nagyágyújukat, Karl Jiszdát, majd „valóságos hajtóvadászatot rendeztek ellene és ahol érték igyekeztek revánsot venni a társukat ért támadásért. Persze Guttmann sem hagyta magát és így néhányszor a parázs verekedés épületes látványában gyönyörködhetett a 6000 főnyi publikum. Később a harci hangulat a tribünre is átterjedt, ahol különböző verekedő csoportok alakultak, külön meccseket vívva meg egymással.” Külön érdekesség, hogy a Hakoah Guttmann-nal ekkor éppen elvileg hadiállapotban álló vezetőségének annyira tetszett a magyar centerhalf pályán nyújtott teljesítménye, határozott fellépése, hogy a mérkőzés után „Bravó, Béla!” kiáltások záporát zúdították rá.

Az első pengeváltásokat követően Guttmann és a Hakoah vezetősége egyaránt a kivárás taktikáját választotta, alighanem óvatos tapogatózás indult meg a háttérben. Guttmann túl jól keresett a Hakoahnál ahhoz, hogy klubot váltson, az egyesületnek pedig szüksége volt Bécs egyik legjobb centerhalfjára.

Bár Guttmann a Sporthírlapban 1925 karácsonya előtt jelezte, hogy esetleg hazatérne Magyarországra, pályafutását örömmel folytatná az MTK-ban, január elején az osztrák Die Stunde-nak nyilatkozva fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a Hakoaht szerette, szereti, soha nem akarta elhagyni a klubot és még egyetlen más egyesülettel sem bocsátkozott tárgyalásokba. A hónap végén cáfolta a felröppent hírt, miszerint a Wiener AC-hez szerződne. A Hakoah vezetőinek nyugtalanítására a sajtóban ugyanakkor az is napvilágot látott, hogy Olaszországból és Franciaországból máris előnyös ajánlatokat kapott. Terveiről szólva Guttmann kijelentette, hogy március 15-ig Bécsben marad, majd egy olasz fürdőhelyre utazik, ahol hivatásának élve tánctanárként fog működni, a szezon végén pedig - "99% valószínűséggel" - visszatér Bécsbe. A Pesti Napló úgy tudta, vár hat hónapot, ami visszaamatőrizálásához szükséges, majd hazatér a magyar fővárosba.

2072779_1_l.jpg

Guttmann Béla, az SC Hakoah Wien játékosa 1925 körül (forrás: AGON SportsWorld)

A Hakoah vezetősége kiállt Baar mellett, ugyanakkor azt látták jónak, ha a „Guttmann-affér” házon belül marad és az egyesület funkcionáriusai nem nyilatkozgatnak a nyilvánosság előtt. Guttmann szerepeltetését csak abban az esetben tartották elképzelhetőnek, ha az általa kritizált Baar szakosztályvezetőtől bocsánatot kér. Baar azt állította, hogy Guttmann megbízásából közvetítők jelentek meg nála, hogy elsimítsák az ügyet, de Guttmann ezt határozottan tagadta. Januárban, az év első bajnoki meccsein Guttmann nem játszott. Helyére Hess Lajos került, akiről Guttmann rögtön fontosnak tartotta megjegyezni, hogy rendkívül intelligens játékos, de a középfedezet posztjára gyenge fizikuma miatt nem nagyon alkalmas, meccset egyedül eldönteni ő nem képes. Az ekkoriban szintén Bécsben játszó, a WAC együttesét erősítő legendás magyar labdarúgó, Schlosser Imre úgy vélekedett, hogy a Hakoah egyelőre azért nem erőlteti a megegyezést Gutmann-nal, mert komoly összeget, havi nyolc millió koronát kell a játékosnak fizetésként kicsengetnie. A bécsi futballközeg ismerői azt jósolták, hogy a tavaszi szezon kezdetekor azért létrejön majd a felek között a megállapodás.

Erre hamarabb sor került. Február elején a Sporthírlap jelezte, hogy a Hakoah visszavárja a csapatba a kívánsága szerint újra amatőr Guttmannt, immár szent a béke a vezetőség és a szókimondó futballista között. Baar belátta, hogy Guttmann nélkülözhetetlen, az állítólag egy francia egyesület felé kacsingató Guttmann pedig késznek mutatkozott lojalitásáról biztosítani a klubot és visszavonni a szakvezetőt sértő kijelentéseit. Február végén, a Wiener AC ellen 2:1-re megnyert meccsen Guttmann klasszis teljesítményt nyújtott.

Béla visszatért és minden meg lett bocsátva.

A bejegyzés trackback címe:

https://guttmannbela.blog.hu/api/trackback/id/tr7815007382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.