Guttmann nem bírt aludni és hajnali négykor olyan erős gyomorfájdalmak gyötörték szállodai szobájában, hogy kénytelen volt felébreszteni Gallowich Tibort, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát, hogy gyógyszert kérjen tőle. Ahogy a játékosok többsége, feltehetően ő is feszült volt az örök rivális osztrák válogatott elleni meccs előtt. A Hakoah Wien együttesének egykori sztárjátékosa, majd trénere a magyar nemzeti tizenegy edzőjeként érkezett 1948. április 30-án szeretett városába, a május elseje ünneplésére készülődő és futball-lázban égő Bécsbe.

A magyar csapat tökéletes éjszakai nyugalmát osztrák detektívek is vigyázták, mert a bécsi alvilággal szövetkező fanatikus hazai szurkolók állítólag hölgyeket béreltek fel, hogy azok városnézés címén lokálokba csábítsák, majd egész éjjel mulattassák a magyar fiúkat. Az ördögi terv szerint a dorbézolástól megfáradt, erejét vesztő magyar csapat csak vonszolta volna magát a pályán az osztrák válogatott ellen. A Puskásra állított lány azonban kikotyogta, milyen ármányra készülnek és így sikerült még időben értesíteni a rendőrséget. 

Puskás azt jósolta, ha játékostársai nem gyulladnak be az ellenféltől, akkor nem lesz semmi baj a meccsen, de már úton Ausztriába, a vonaton is érzékelhető volt az idegesség; feltűnően nagy volt a csend, elmaradtak a szokásos mókázások. Az osztrákok elleni összecsapásra készülő válogatott játszott ugyan előzetesen egy önbizalmat növelő, 14:0-ra megnyert - mindössze 3x20 perces - mérkőzést Újpesten a Határvadászok együttese ellen, ám annak eredményéből elhamarkodott lett volna bármiféle következtetést levonni az Ausztria elleni találkozó kimenetelét illetően. Guttmann az edzőmeccset nem tartotta többre jó mozgásnál, minthogy az ellenfél korántsem volt erősnek mondható.  

A bécsi mérkőzés előtti nap kedvezőtlen előjel volt, hogy Henni Géza, a válogatottba először meghívót kapott kapus keze megsérült. Guttmann edzést tartva kapura dobált neki és az egyik hárításnál Henni balkezének mutatóujja megrándult, később erősen be is dagadt, borogatni kellett. (Rudas Ferenc, az FTC kitűnő játékosa tréfásan meg is vádolta rögtön a trénert, hogy pont a közelgő Fradi – Kispest rangadó előtt dobta úgy a zöld-fehérek kapusának a labdát, hogy annak ujja megsérüljön.) Az osztrákok ellen Henni lényegében végig kilenc ujjal védett. Súlyosbította a bajt, hogy a középhátvéd, Kispéter Mihály nem volt teljes értékű, fájós lábbal vállalta a játékot. A védelemre ugyanakkor igen nehéz feladat hárult. Közvetlenül a találkozó előtt, az esélyeket latolgatva Guttmann úgy érezte, hogy „minden attól függ, hogy Tagányi és Balogh II. mennyire érti meg egymást.” Nekik kellett ugyanis feltartani az ellenfél jobbszárnyán Ernst Melchiort, az osztrák válogatott veszedelmes támadóját. Az Austria Wien játékosa félelmetes formában futballozott. Guttmann erről személyesen is meggyőződhetett, amikor március végén látta őt játszani a Kispest ellen Bécsben. El volt ragadtatva a játékától. A Népsport az osztrákok elleni meccs előtt külön felhívta a figyelmet, hogy az Austria Wien legutóbbi, 6-3-ra megnyert bajnoki mérkőzésén Melchior négy gólt szerzett, szinte egyedül döntötte el a találkozót.

Ernst Melchior, az osztrák válogatott jobbszélsője (a kép forrása: Meinbezirk.at )

Az osztrák-magyar meccsen Melchior semlegesítésével megbízott játékosok közül Tagányi Árpád a Szentlőrinci AC-ból került a válogatott kezdőcsapatába, újoncként, Gallowich kifejezett kívánságára. Guttmann-nak voltak kétségei Tagányi kvalitásait illetően, ezért a meccs előtt megpróbálta lebeszélni Gallowichot a játékos szerepeltetéséről, ám a szövetségi kapitány hajthatatlan maradt. A mérkőzésen azután bő félóra elég volt ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, Tagányi nem bizonyult szerencsés húzásnak. Guttmann szólt Rákosi Ferencnek, hogy melegítsen, a 40. percben ő állt be Tagányi helyére. A lecserélését értetlenkedve és némi sértettséggel fogadó labdarúgó soha többé nem kapott lehetőséget a magyar válogatottban.

A magyar balhátvéd, Balogh II. Sándor, az Újpest nagyszerű labdarúgója nem is titkolta a meccs előtt, hogy ideges. Elpanaszolta, hogy csak két nappal a találkozó előtt tudta meg, hogy játszani fog és így nem jutott elegendő ideje arra, hogy lelkileg megfelelően felkészüljön. Nem csoda, Melchiorra több mint harminc év távlatából is úgy emlékezett, hogy „még álmodni sem volt jó vele!” Guttmann Béla jól tudta, hogy rengeteg múlhat rutinos, esetenként a válogatott csapatkapitányi tisztét is betöltő egykori újpesti tanítványa teljesítményén. Balogh II. általában kitűnően helyezkedő, technikailag tökéletesen képzett, ám időnként könnyelműsködő játékos volt. Guttmann rendhagyó trükköt eszelt ki, hogy megnyugtassa, valamint tudatosítsa benne a folyamatos összpontosítás, szoros védekezés fontosságát. Balogh Sándor emlékei szerint, a mérkőzést megelőzően Bécsben sétálgatva Guttmann egyszer csak belekarolt és előállt ötletével:

Idehallgasson! Maga a világ legjobb hátvédje, magához hasonló balhátvéd még nem született. Most a világ legjobb jobbszélsője ellen játszik. Adok magának egy karikát, rajta egy kis kulcs fityeg. Húzza a karikát az ujjára és legyen ott a kezén az egész meccs alatt. Amikor a kulcs megérinti futás közben az ujját, egy szó jusson az eszébe: Melchior, Melchior, Melchior! Emberfogás, emberfogás …"

A maga részéről Balogh II. igyekezett minden edzői utasítást betartani. Az öltözőben, mielőtt pályára lépett volna, megmutatta a Képes Sportlap újságíróinak a kulcskarikát, amit Guttmann nyomott a kezébe:

Azért kell szorongatnom, hogy egy pillanatra se felejtsek el Melchiorra vigyázni.”

A Guttmann-trükk: kulcskarika az ujjon (illusztráció, a szerző felvétele)

Közben Gallowich átlátogatott az osztrákok öltözőjébe. Lélektani hadviselést indított. Igyekezett nyugtalanítani, elbizonytalanítani Melchiort, tudomására hozva, hogy három magyar védő is rá fog vigyázni. Az osztrák nagyágyút azonban nem sikerült kizökkenteni. Gyorsan jelezte, egyáltalán nem fog neki gondot okozni, hogy lerázza őrzőit.

A mérkőzést óriási érdeklődés előzte meg, a bécsiek szerint negyed századdal korábban volt példa utoljára ekkora lelkesedésre futballmeccs iránt. A hatvanezer kiadott jegy pillanatok alatt gazdára talált, a mérkőzés napján kétszáz százalékos felárat is fizettek jegyüzéreknek. A közönség soraiban a Bécsben állomásozó szovjet, amerikai és angol hadsereg katonái is helyet foglaltak. A zsúfolásig telt Práter Stadionban az osztrák drukkerek pokoli hangulatot teremtettek, mindössze párszáz magyar szurkoló buzdította a mieinket.

Az osztrák és a magyar válogatott Bécsben (a fotók forrása: Képes Világ, 1948. május 9.)

Nagy iramú, fordulatos, parázs meccsen a magyar válogatott 3-2-re kikapott úgy, hogy kétszer is vezetett. Az osztrákok vitatott tizenegyessel egyenlítettek, majd egy szerencsétlen kapushibának köszönhetően nyertek. Guttmann értékelése szerint a magyar csapat becsületesen küzdötte végig a mérkőzést. Az igazságtalan tizenegyes fordulópontot jelentett a játékban. A fedezetek visszaestek, a csatársor pedig nem tudta a labdát tartani. Ráadásul Henni balszerencsés gólokat kapott.

Nem lehet tudni, Balogh II. mennyire használta meccs közben a Guttmanntól kapott motivációs eszközt. A találkozóról fennmaradt filmfelvételen sajnos nem vehető ki biztonsággal, van vagy nincs kulcskarika az ujján. Annyi azonban bizonyos, hogy emlékezetébe hosszú évtizedekre bevésődött agyafúrt mesterének különös módszere. Érdekes kérdés, mennyire bizonyult hasznosnak a kulcs. A tudósítások szerint a magyar hátvéd jól ellátta feladatát, keményen küzdött, ám az osztrák szélső így is többször átjátszotta magát a védelmen. Az első félidőben ő lőtte az osztrák válogatott egyenlítő gólját. Gallowichnak tett ígéretéhez híven maga mögött hagyta a védőket és Henni hiába futott ki elé, a hálóba gurította a labdát. A második félidőben rúgott egy kapufát, valamint kiharcolt egy büntetőt. (A csehszlovák játékvezető úgy látta, Balogh II. szabálytalanul szerelte Melchiort, azért esett el.) Melchiorral szemben Balogh II. mindent bevetett párharcuk során. A kért emberfogás helyett egyszer lesre is próbálta állítani, de abból majdnem gólt kaptunk. Komoly adok-kapok alakult ki közöttük; a mérkőzés után mindketten arra panaszkodtak, hogy a másik folyamatosan rugdosta. A magyar hátvéd mindezt megtoldotta azzal, hogy Melchior egyszer fejbe is verte. Egyik összecsapásukat követően állítólag kezet nyújtott neki, mire Melchior válaszul megütötte. A második félidő végére Balogh II. rettenetesen elfáradt, többekhez hasonlóan az ő játéka is visszaesett.

Balogh II. Sándor kiszedi a labdát a hálóból a harmadik osztrák gól után (a fotó forrása: Képes Sportlap, 1948. május 4.)

A mérkőzés után a meccs hősét, Melchiort vállán vitte le a pályáról a betóduló, tombolva ünneplő osztrák közönség. Később, a közös banketten az ünnepelt sztár odaszúrt egyet Gallowich Tibornak. Az összes osztrák játékos aláírta a bankett étlapját a magyar szövetségi kapitány tiszteletére, kivéve Melchiort. Feleslegesnek tartotta, hogy odafirkantsa nevét, hiszen a gólja miatt úgysem felejti el őt Gallowich egyhamar…