A magyar edzőlegenda

Guttmann Béla

A Guttmann-féle kábítószer

Amerikai gengszterhistóriák

2019. december 15. - GuttmannBela

Meggyilkolták?! Elrabolták?! 1927 októberében bizonytalan hírek érkeztek Guttmann Béláról Prágába, Bécsbe és Pestre az Egyesült Államokból. Az Esti Kurír egy prágai lap beszámolója alapján arról írt, hogy Guttmannt feltételezések szerint Chicagóban agyonlőtték, amikor tömegek támadtak a városban vendégszereplő futballcsapatra. A Pilsner Tagblatt október 18-án tette közzé a hírt, miszerint Chicagóban egy géppuskákkal felszerelkezett rablóbanda megtámadott egy éjszakai szórakozóhelyet, melynek során lelőttek egy neves profi focistát, bizonyos Goodmant és 10.000 dollárnyi készpénzt raboltak el a jelenlévőktől. A Pesti Napló egy chicagói táviratra hivatkozva jelentette, hogy az egyik ottani sportegyesület klubházából rablók magukkal hurcoltak „egy Godman nevű európai származású híres játékost” és váltságdíjat követelnek érte. New Yorkban felvetődött, hogy esetleg a Giants magyar halfjáról, Guttmann Béláról lehet szó, mert az eset utáni napokban játékostársai nem találkoztak vele és Godman nevű focistát nem ismertek az amerikai profi labdarúgók között. Guttmann egykori bécsi klubjánál, a Hakoah Wiennél úgy sejtették, Godman vagy Goodman inkább egy baseball vagy rugby játékos lehet és vele keverik össze korábbi sztárjukat.

A Guttmann haláláról, elrablásáról szóló információkat eleve kétkedve fogadó magyar sajtó pár nappal később gyorsan meg is nyugtatta olvasóit, hogy Guttmann és az összes New Yorkban játszó európai futballista kitűnő egészségnek örvend. Az aggodalmakat Guttmann new york-i magyar csapattársa, a szintén a Giants színeiben játszó Schwarcz Ernő oszlatta el a bécsi Sport-Montagnak küldött táviratában. Egyébként is kizárt, hogy a rablótámadás idején Guttmann és csapata Chicagóban tartózkodott volna. A Giants október 15-én New Yorkban játszott, saját otthonában fogadta a New Bedford együttesét. A 4-3-ra elveszített mérkőzésen Guttmann biztosan ott volt, gólt lőtt. Rákövetkező nap a Giants ugyancsak New Yorkban, a Philadelphia ellen lépett pályára.

amerikaguttmann.jpg

Guttmann és társai az Indiana Flooring elleni mérkőzés előtt New Yorkban, 1927 körül

A kép forrása: AGON Sportsworld

Ha chicagói gengszterekkel ekkor nem is akadt dolga, Guttmann meglehetősen jól ismerte az alkoholtilalom Amerikájának éjszakai életét és a bűnözők világát. Az 1927/28-as bajnokság őszi idénye 1928. január 8-án zárult. A Sporthírlap pár nappal később adta hírül, hogy „a küzdelmektől megviselt Guttmann a mondén Atlantic Cityben üdül”.  A New Yorktól délre, légvonalban 154 km-re fekvő óceánparti város az 1920-as években, a szesztilalom idején élte aranykorát, amikor a New York-i felső tízezer előkelő fürdő- és szórakozóhelyeként működött. Mivel a prohibíciós törvényeket a város vezetése gyakorlatban kevéssé tartatta be és alkoholhoz a helyi tisztviselők és ellenőrök hallgatólagos beleegyezésével könnyen hozzá lehetett jutni, Atlantic Citybe özönlöttek a szórakozni vágyó turisták. Fergeteges éjszakai élet, vidám jazz dallamok, pazar mulatók, elegáns éttermek, örömlányok, játékbarlangok, titkos italmérések és szeszfőzdék csalogatták a vendégeket. Az óriási népszerűségnek örvendő város büszkén, joggal nevezte magát ekkor a „világ játszóterének”. Martin Scorsese Gengszterkorzó (Boardwalk Empire) című filmsorozatából is képet alkothatunk, milyen is lehetett az élet az Enoch L. „Nucky” Johnson által irányított Atlantic Cityben, ahol a korabeli szervezett bűnözés legnagyobb alakjai találkoztak 1929-ben, „Lucky” Lucianotól Al Caponeig.

atlantic_city.jpg

Tömeg Atlantic Cityben 1927 környékén

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/499125571186416478/ 

Guttmann valószínűleg ekkoriban vált egy életre a szerencsejátékok, kaszinók rabjává. Unokaöccse, Guttmann Imre szerint a húszas években Las Vegasban nyert egy komolyabb összeget. Las Vegas azonban messze van New Yorktól és csak a harmincas évektől kezdett a szerencsevadászok Mekkája lenni, miután Nevada államban legalizálták a szerencsejátékokat. Ha Guttmann hódolni akart játékszenvedélyének, ideális célpont a közeli - New Yorkból autóval ekkoriban három óra alatt elérhető - Atlantic City volt.

Míg Guttmann Béla Atlantic Cityben szórakozott, magyar és osztrák csapattársai a német realista drámairodalom kiemelkedő alkotásával, Georg Büchner: Danton halála című darabjával ismerkedtek. A neves osztrák színházi rendező, Max Reinhardt népes társulatával vendégjátékra érkezett New Yorkba és a Century Theatre-ben, Amerika legnagyobb színházában bemutatott előadásához szüksége volt statisztákra. A New York Giants nagyszerű labdarúgói közül két magyar - Schwarcz Ernő, Fábián Sándor -, valamint két osztrák - Moritz Häusler, Hans Tandler  - a világot jelentő deszkákra lépett.  A New York-i futballtársadalom hosszú hónapok múltán is „Reinhardt-színészeknek” titulálta őket. Valószínűleg nem a pár dolláros mellékkereset motiválta szereplésre a fiatalokat, hanem a kaland, a közép-európai társulat, a csinos színésznők, a színházi közeg. Talán volt a darabban olyan jelenet, amikor egy színpadon állhattak a Lucile-t játszó ünnepelt pesti színésznővel, Darvas Lilivel, az író Molnár Ferenc feleségével.

 

danton.jpg

 

A Danton halála bemutatója New Yorkban 1927. december 20-án. A statiszták között magyar és osztrák focisták is voltak.

A kép forrása: The New York Public Library Digital Collections

https://digitalcollections.nypl.org/items/c5835056-f4c2-4dbd-e040-e00a18067f6c

Guttmann hamar felismerte, hogy a szesztilalom bevezetését követően az országban gombamód szaporodó illegális italmérések szép hasznot tudnak hozni, ezért társtulajdonosa lett egy New Yorki-i speakeasy bárnak. Állítólag a húszas évek felkapott filmsztárjai is előszeretettel látogatták zugkocsmáját, ahol boldogan kvaterkázott a vendégekkel. Fiatal volt, elegáns, gazdag és népszerű. Csinos lakást bérelt két csapattársával együtt, a szintén a Giants-ben futballozó Molnár Györggyel és Moritz Häuslerrel. Körvonalazódni látszott egy jómódot biztosító, sikeres polgári élet. Bár időnként hazalátogatott Pestre vagy körülnézett Bécsben, esze ágában sem volt visszatérni Európába. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után azonban az aranyifjú összes jövedelme elúszott. Az Egyesült Államokban éppen üzleti úton járó Aschner Lipót, az Újpest elnöke azzal a hírrel tért vissza Budapestre, hogy Guttmann jelentős összeget, 11.000 dollárt bukott. Az ebben az időben szintén Amerikában futballozó Eisenhoffer József később egy levelében azt írta hogy Guttmann-nak „már 7.500 dollár tiszta nyeresége volt”, de végül nem maradt semmije, azonkívül a 700-800 dolláron, amivel a klubja tartozott neki. „Négy évig ingyen rúgta a marhabőrt, mert amit megtakarított, elnyelte a tőzsde.” A Csaknády Jenőnek tollba mondott életrajzában (Die Bela Guttmann Story, 1964) Guttmann ennél jóval nagyobb összeget említ, úgy emlékezett, hogy 55.000 dollárt veszített 1929-ben a tőzsde összeomlásakor. Őrületesen nagy pénz, ennyit csupán a fociból nem lehetett összespórolni. Egyébként már önmagában a futballból származó jövedelem is kényelmes életet biztosított Guttmann-nak. A korabeli magyar sportsajtó értesülései szerint heti 60 dollárt keresett 1927 nyarán, egy évvel később a Giants-nél havi 300 dollárt, amit a következő évben havi 400 dollárra terveztek emelni. New Yorkban ebben az időben már heti 20 dollárból igen jól meg lehetett élni, a Brooklyn Wanderers egyik magyar játékosa, Haár Móric állítása szerint.

 Az illegális kocsmát működtető Guttmann testközelből ismerte New York éjszakai életét, akarva-akaratlan értesülhetett az alvilág hírhedt figuráinak ügyes-bajos dolgairól. 1929-ben elbukta egész vagyonát, az amerikai álom szertefoszlott, megmaradt azonban emlékezetében számos érdekes, izgalmas sztori, amelyeket a későbbiekben, edzőként célzatosan felhasznált, nagyszerűen kamatoztatott. 1939 júniusában, Milánóban, az Ambrosiana-Inter elleni Közép-európai Kupa mérkőzés előtt Guttmann „hátborzongató gengszter-históriákkal szórakoztatta” az Újpest játékosait. A futballisták a történeteknél talán még jobban élvezték azt, hogy kijavíthatták, zrikálhatták mesterüket, ha az nem pontosan mesélte, túlszínezte vagy sokadszor ismételte kedvenc amerikai sztorijait. Szintén a Közép-Európai Kupa-menetelés során, a Beogradski SK elleni hazai mérkőzés előtt a lila-fehérek rejtekhelyén Guttmann újfent amerikai kalandjait idézte fel, a játékosok aktív közreműködésével, harsány röhögések közepette. 1939 novemberében, amikor Guttmann a zsidótörvények miatt már nem irányíthatta a csapatot, a Nemzeti Sportban megjelent pár sor, ami mindent elmond arról, mennyire hiányolták és szerették Guttmann meséit tanítványai:

Az újpesti játékosok hazafelé utaztukban kérlelték Mészáros edzőt, hogy meséljen nekik rémtörténeteket. Arra hivatkoztak, hogy a régi edző, Guttmann Béla rablóhistóriákkal szórakoztatta őket.”

A sztorizás mindig fontos részét képezte Guttmann edzői stratégiájának, hogy a meccsek előtt elterelje játékosai figyelmét a futballról és az előttük álló feladatról. Fontos mérkőzést megelőzően a rejtekhelyre vonult csapat tagjai fociról nem beszélhettek. Életrajzában (Die Bela Guttmann Story) Guttmann bevallotta, hogy szeretett New York-i gengsztertörténeteket mesélni játékosainak. Ez volt a kedvenc kábítószere az idegek megnyugtatására.

A bejegyzés trackback címe:

https://guttmannbela.blog.hu/api/trackback/id/tr6815352992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása