A magyar edzőlegenda

Guttmann Béla

Guttmann Béla

Titokzatos magyar a Benfica kulisszái mögött

2. rész: Szóbel Ármin, a "Menedzser"

2022. február 13. - GuttmannBela

Guttmann Béla, Sebes Gusztáv, Solti Dezső és Szóbel Ármin érdeklődéssel figyelte Bécsben, 1964 decemberében, a Bajnokcsapatok Európa-kupája negyeddöntőjének sorsolását. A sorsolást követően Sebes, a magyar utánpótlás-válogatott edzője és Guttmann, az osztrák válogatott irányításától ősszel elköszönt tréner azt latolgatta, milyen esélyei lehetnek a Győri Vasas ETO-nak majdani holland ellenfelével szemben. Solti, a regnáló BEK-győztes olasz Internazionale "menedzsereként" nyilatkozott arról, hogy a negyeddöntőben nincsenek már könnyű ellenfelek, elégedett a sorsolással. A másik európai gigász, a portugál Benfica esélyeit szintén egy magyar, Szóbel Ármin értékelte, aki bizakodásának adott hangot, hogy le tudják majd győzni a Real Madridot.

Lánykereskedőből a Benfica embere

Rodolfo summás megítélése szerint Szóbel Ármin "egy szélhámos leánykereskedő" volt. A hatvanas évek elején felkeltették azonban érdeklődését a futballbizniszben rejlő lehetőségek. Egyik napról a másikra befolyásos meccsszervező üzletember szerepében tűnt fel, aki kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik Európában és a Közel-Keleten. Láthattuk, hogy Ármin vállalkozásának fő profilja - táncegyüttesek toborzása, fellépésük szervezése címén - lányok futtatása volt. Sportszervezői munkája kiegészítő-, egyúttal fedőtevékenységként szolgált. Miután a Benfica környezetébe került, előszeretettel hangoztatta magáról, hogy a lisszaboni klub hivatalos megbízottja, menedzsere. Hermann Szobel "művésznéven" a külföldi és a magyar sajtónak is szívesen mesélt az egyesülettel kapcsolatos aktualitásokról. Elterjedt róla, hogy tekintélyes vállalkozó, az egyik legjelentősebb meccslekötő Európában. 1968 márciusában Szepesi György az Esti Hírlapban a Benfica múltjának magyar vonatkozásai kapcsán egyenesen azt írta róla, hogy a klubnál „a nagy korszak akkor kezdődött, amikor a Guttmann-Szóbel duó vette át a szakmai vezetést. Guttmann Béla kétszeres Európa-bajnokká, Szóbel pedig milliomos klubbá tette a Benficát.” A magyar vonal ráadásul Szóbelnek köszönhetően maradt meg az egyesületnél, mert noha Guttmann Béla, Czeizler Lajos, Schwartz Elek után portugál tréner, Fernando Cabrita irányítja a Sasokat, „a menedzser Szóbel továbbra is élvezi a Benfica vezetőinek bizalmát.” Ármin szerénytelenül állította magáról, hogy a Benfica aranykorának három magyar trénerét, az összességében hét kupát elhódító Guttmannt, Czeizlert és Schwartzot is ő ajánlotta Portugáliába, sőt, később még Illovszky Rudolfot is (aki végül nem került Lisszabonba). Mesebeszédnek, megmosolyogtató kijelentésnek gondolhatnánk, csakhogy a neves portugál sportlap, az "A Bola" 1963. augusztus 24-i száma expressis verbis azt írja, hogy a "csodás" Szóbel ajánlotta Czeizlert a Benfica figyelmébe. Nem véletlen az sem, hogy ő kísérte a magyar trénert, amikor az megérkezett Portugáliába. Szóbelnek biztosan volt kapcsolata a Benfica csapattagjaival is. Az "A Bola" 1965. szeptember 16-i számából tudhatjuk például, hogy a lisszaboni Sasok kitűnő hátvédje, Ângelo Martins visszavonulását tervezve megkereste Szóbelt, hogy a búcsúmeccsére segítsen Lisszabonba hozni a Budapesti Honvédot. Évekkel később a magyar állambiztonsági szolgálat emberei a Benfica sportvezetője, korábbi kapusa, Costa Pereira társaságában látták Szóbelt.

harombenfica.png

Czeizler Lajos, Schwartz Elek és Biri János, a Benfica edzői. Szóbel Ármin állítása szerint Czeizler és Schwartz neki köszönhetően került Portugáliába. A fotó forrása: Labdarúgás, 1965 május, 13. old. / ADT

Amíg Guttmann Béla át nem vette a Benfica edzői tisztségét, a BEK történetében soha nem akadt olyan portugál együttes, amely túljutott volna a torna első körén. A klub szinte az ismeretlenségből hirtelen a legnagyobbak közé emelkedett, nemzetközi megmérettetések állandó résztvevője lett. Jó eséllyel Szóbel Árminnak is része volt abban, hogy megszaporodtak a Benfica külföldi szereplései és ezáltal gyarapodtak a klub bevételei. Szóbel az európai futballközegben hamar csúcsra ért. A hatvanas évek meghatározó klubjának, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját kétszer elhódító és háromszor a döntőig menetelő Benficának egyik segítője, háttérembere lett.

Kérdés, pontosan mikor, hogyan, milyen kapcsolatokon keresztül került Szóbel Ármin Portugáliába, majd a Benfica közelébe. Ha Guttmann Bélával ismerték már egymást régebbről, Budapestről, Bécsből vagy Olaszországból, nem zárható ki, hogy a tréner segített. Guttmann már jóideje a Benfica edzője volt, amikor 1960-ban, a karneváli időszakban Lisszabonba látogatott a Szóbel Balett. A ma hotelként, étteremként üzemelő egykori éjszakai mulató, a Maxime adott helyet az izgalmas táncos produkciónak. Az előadás olyan nagy sikert aratott, hogy a következő évben, 1961 márciusában az Európa és a Közel-Kelet országait bejáró táncoslányok Brüsszelből megint Lisszabon felé vették az irányt. Március elejétől két hónapon át szerepeltek a Maxime-ban. A beharangozóban Európa egyik legjobb előadásának titulált „Folies Wien 1961” show húsz gyönyörű táncosnőt és modellt ígért, köztük Miss Bécs és Miss Budapest fellépését. A Szóbel Balett Lisszabonba érkezéséről fotó is készült a Santa Apolónia pályaudvaron. A népszerű napilap, a Diário de Lisboa oldalán megjelent fényképen, bal szélen a hölgyeket kísérő "impresszárió", Szóbel Ármin is látható. Nyáron a revüegyüttes elhagyta Portugáliát, júliusban már Spanyolországban vendégszerepelt. 

Milánói cinkos- és vetélytárs: Solti Dezső

A két Szóbel, Ármin és István sötét üzelmei számos ponton összefonódtak a Milánóban felfutott Solti Dezső mesterkedéseivel. A Szóbel-testvérekre egyenesen a hírhedt Solti tanítványaiként, pártfogoltjaiként emlékezett Imi Markos, egykori svédországi sportújságíró, Markos Imre válogatott labdarúgónk fia, Dénes Tamás – Sándor Mihály: Markos, a Bocskai büszkesége című könyvében:

A Szóbel testvérek varietétáncosok voltak, az egyik fivér, István az MTK-ban balszélsőt játszott. Korán elhagyták Magyarországot, a zsargonnal élve dobbantottak, hogy Olaszországban kössenek ki. Solti (Steinberger) Dezső, aki Itáliában Desiderio Solti néven menedzserkedett, megpróbálta felkarolni őket. Nem igazán sikerült ez a Balmazújvárosból elszármazott világfinak, annál inkább a revűben. Az 1958-as világbajnokságon Svédországban járt a futballista Szóbel, Solti társaságában érkezett, és két héten keresztül együtt voltak velünk. Apám kedvelte Pistát, a jasszos pesti dumáját. Tény, hogy folyton nyomta a sódert.”

Izgalmas volna tudni, Solti és a Szóbelek mióta ismerték egymást, ki kinek mit „tanított”, mit köszönhettek a Szóbel testvérek Soltinak vagy akár fordítva! Ahogy az előző posztban említettük, Szóbel Ármin már 1946 nyarán járhatott Milánóban, István pedig egy évvel később vándorolt ki Olaszországba. A testvérek már bizonyára szépen beágyazódtak az olasz közegbe, amikor Solti 1949 áprilisában Itália felé vette az irányt. A nácizmus üldözötteiről dokumentumokat őrző hatalmas online adatbázis, az Arolsen Archives oldalalán Solti Dezső életútjával kapcsolatban értékes információkhoz juthatunk, köztük megtaláljuk annak világos bizonyítékát is, hogy "Futballdezső" már 1949/50-ben a Szóbelek revüszervező, lánykereskedelmi üzletágában dolgozott. Lássuk, hogyan is történt! Az általa szolgáltatott adatok szerint harminchét évesen, 1948 végén beiratkozott Budapesten a "Borosh" artista- és tánciskolába (ez az Artista Akadémia lehet, melyet Baross Imre vezetett), mert elhatározta, hogy artista lesz. Pályaválasztását kétségkívül motiválta, hogy az iskola minden évben biztosított külföldi vendégszereplést művészeinek, a turnékra indulók könnyebben kaphattak útlevelet. (Ne feledjük, Szóbel István korábban tagja volt a Magyar Artista Egyesület választmányi vezetőségének, biztosan tudott hasznos tanácsokkal szolgálni.) Olaszországba érkezve elsőként Triesztben, a Colorado nevű éjszakai lokálban lépett fel egy csapat táncosnővel. Maga is táncolt. Ezt követően, pár hónap leforgása alatt, új szerződései nyomán megfordult Milánó, Róma, Torino, Saint-Vincent, Nápoly night clubjaiban és kaszinóiban. Az igazán érdekes az, ami 1949 decemberében, majd azután történt. Ekkor Bécsbe (!) utazott, hogy új "balett-társulatot" szervezzen, a korábbi csoport ugyanis "szétszóródott". Solti Bécsben minden bizonnyal találkozott Szóbel Árminnal, majd 1950 elején visszatért Olaszországba, ezúttal Padovába. Itt eltöltött pár hónapot, hogy az új táncosnők betanításával (és feltételezhetően prostitúcióra kényszerítésével) foglalkozzon. Padova még azért is érdekes, mert ekkor pont ebben a városban edzősködött Guttmann Béla. 1950 októberében Solti Triesztbe utazott, táncoslányai a "Notturno" mulatóban léptek fel. Itt érnek össze a szálak. Ahogy korábban megírtuk, az osztrák sajtó 1950 novemberében, Szóbel Ármin letartóztatásakor arról cikkezett, hogy Szóbel és táncosai októberben Triszetbe mentek, csak Szóbelnek még akadt egy kis dolga Salzburgban. Ha esetleg még volna kétségünk, hogy Szóbel és Solti összedolgozott, utóbbi megadta "balett-társulata" pontos nevét: "Szobel's Show Girls". Ármin letartóztatását követően tehát Solti vitte tovább a csoportot Olaszországban. Decemberben Milánó, 1951 januárjában Róma következett.

soltidezso.png

Solti Dezső 1967-ben. Forrás: Tükör, 1967. augusztus 29., 12. old. / ADT

Solti később Milánóban vert gyökeret és az FC Internazionale szolgálataiba szegődött. Milánó fontos szerepet játszott a Szóbel-testvérek, Guttmann (AC Milan edző, 1953-54), Czeizler (AC Milan edző, 1949-52) életében is. 1962-ben a Benfica két ízben is az olasz városba, a San Siro stadionba látogatott barátságos mérkőzést játszani. Feltételezhetően Guttmann, Szóbel és/vagy Solti közreműködésének köszönhetően jöttek létre ezek a találkozók. Az elsőre 1962. március 14-én került sor, az olasz válogatott nem hivatalos meccsen mérte össze tudását a lisszaboni Sasokkal és 4:1 arányban győzött. Szeptember 6-án újra Milánóban vendégszerepelt az akkor Európa első számú és legjobban fizetett klubcsapatának számító Benfica. A lisszaboniak skandináv turnéról érkeztek a San Siroba, hogy az Interrel játsszanak. A Benfica 25 ezer dollárt kért a fellépésért, a találkozót a hazai csapat nyerte 3:2-re, mindenki jól járt. A milánói reptéren az olasz szocialista pártlap, az Avanti! újságírója készített egy gyors interjút Szóbel Árminnal, amelynek digitális változata ugyan elérhető, de sajnos alig olvasható. Annyi mindenesetre kiderül a cikkből, hogy Szóbelt Olaszországban a Benfica „general manager"-ének tartották, aki szoros kapcsolatban áll Guttmann Bélával. Szóbel azt nyilatkozta, hogy az Inter - Benfica meccset megelőző évben szinte havi rendszerességgel járt Milánóba, hogy tárgyaljon Italo Allodival, az Inter főtitkárával. Mint Guttmann régi jó barátja, ismerője, sőt felhatalmazottja, azt is belengette, hogy Guttmann kapható volna az Internél folytatni edzői pályafutását, ha a klub trénere, az argentin Helenio Herrera távozna. Guttmann már fél évvel korábban is pedzegette, hogy szeretne visszatérni Olaszországba, ami azért érdekes, mert az olasz egyesületeknél azelőtt általában keserű tapasztalatok érték, másrészt még alig-alig ült el milánói gázolási ügye (1955 áprilisában Solti kocsiját jogosítvány nélkül vezetve a városban elütött két fiatalt, egyikük életét vesztette).

guttmannmilanoban1962.jpg

Guttmann Béla, a Benfica trénere Giovanni Ferrarival, az olasz válogató bizottság tagjával parolázik 1962. március 13-án Milánóban, az Olaszország - Benfica mérkőzés előtti edzésen. Forrás: La Stampa, 1962. március 14., 6. old.

1965 május elején Szóbel Ármin komoly sportdiplomáciai feladattal érkezett Milánóba, egyúttal szembekerült a Solti manőverei által támogatott Inter érdekeivel. A Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjébe a Schwartz Elek által vezetett Benfica ellenfeleként ugyanis pont az Internazionale került, miután az elődöntőben - meglepő játékvezetői ítéleteknek köszönhetően - a Liverpoolt kiejtette. Szóbel a Benfica "nagyköveteként" milánói tárgyalásain azt akarta elérni, hogy ne az UEFA által kijelölt San Siro legyen a BEK-döntő helyszíne. Sportszerűtlen megoldás tudniillik, hogy a döntő egyik résztvevőjének otthonában rendezzék az összecsapást. Alternatívaként azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a kupa sorsát ne egy, hanem két mérkőzésen döntsék el, az elsőre Milánóban, a másodikra Lisszabonban kerülhet sor. A Benficától egy hivatalos levelet is kapott, amelyben a portugál klub megerősítette, hogy kész két mérkőzést játszani. Az "A Bola" május 1-i számában Szóbel igyekezett nyugtatni a portugálokat, hogy minden követ megmozgat, már egyeztetett telefonon Barcs Sándorral, az UEFA alelnökével is az ügyről, az Inter pedig mutat hajlandóságot. Végül azonban Szóbel és a Benfica érvei súlytalannak bizonyultak, az UEFA hagyta, hogy a kék-feketék élvezzék a hazai pálya előnyét. Az Inter a brazil Jair góljával 1:0-ra győzött és megvédte címét. A találkozót követően Szóbel azonnal akcióba lendült. Arról győzködte Herrerát, hogy a két csapat játsszon azért a közeljövőben két meccset, egyet Milánóban, egyet pedig a portugál fővárosban. Egy évvel később meg is állapodott egymással Allodi és Szóbel, hogy a következő idényben Lisszabonban találkozik egymással a két együttes, ám ez végül nem realizálódott. Szóbel meccsszervező tevékenységéhez köthető azonban az 1966 szeptemberében létrejött milánói Internazionale - Újpesti Dózsa (2:3) találkozó.

Magyar klubok portugálok ellen

Ahogy a portugál sportlap, az "A Bola" jellemezte őt, "a Benfica keringési pályáján mindig jelen lévő Szóbel"  sportvezetői megbízások ürügyén, meccslekötésekre hivatkozva a hatvanas években előszeretettel tűnt fel Magyarországon, magyar futballklubok környezetében is. Ahogy azt Orbán-Schwarzkopf Balázs és Vörös Csaba korábbi részben említett cikkeiből tudhatjuk, beutazásaikor Szóbel a Belügyminisztérium alá tartozó Újpesti Dózsa meghívásaira hivatkozott, a klubnak 1963-tól ajánlgatott túralehetőségeket, külföldi barátságos mérkőzéseket. Kapcsolatban állt a Vasas vezetőségével is. A Benficánál konkrét, hivatalos pozíciója valószínűleg nem volt, de meggyőző kapcsolati tőkéje miatt hihetőnek tűnt, hogy a lisszaboni klub menedzsere. Mindeközben, a több lábon álló vállalkozó, mindig kihasználta magyarországi látogatásait arra, hogy bécsi mulatójába, a Casanovába vagy külföldön turnézó revüibe táncosnőket, artistákat, zenészeket keressen. Anyagi helyzetével kapcsolatban 1968 márciusában büszkén vallotta az "A Bola" lapjain, hogy nem élet-halál kérdése számára egy nemzetközi futballtorna megszervezése, mivel nemzetközi színtéren működő üzletember, aki a futballszférán kívül, egyéb területen folytatott szervezői munkájából él.

1965. április 30-án Szóbel ott volt a Népstadionban, a Győri Vasas ETO – Benfica (0:1) BEK-elődöntőn. Az "A Bola" május 1-i száma azt írta róla, az európai labdarúgás jól ismert figurája, aki nagy nemzetközi meccseken mindig megtalálható. Ráadásul azon kevesek egyike, akik a kellemest a hasznossal tudják ötvözni, hiszen a meccslátogatások alkalmával futballügyleteit is bonyolíthatja. A Benfica külföldi bemutatkozása érdekében már több szerződést is kötött. „Visszás helyzetben vagyok, egyik szemem sír, a másik nevet, mert magyar vagyok, de nagy barátja is a Benfica-nak.” -  nyilatkozta a meccs után. Örült viszont, hogy a stadion tele volt, és hogy a Benfica játékának színvonala nem okozott csalódást a magyar szurkolóknak.

1966. október 5-én megint egy portugál vonatkozású meccsen találjuk Szóbelt a Népstadionban. Vélhetően ekkor már a Vasas körül is forgolódott. Az angyalföldiek a BEK első fordulójában 5-0-ra győzték le a lisszaboni CP Sporting együttesét. A mérkőzést követően a „legjobban működő nyugat-európai labdarúgómérkőzés-lekötő”, „a Benfica és más híres klubok mérkőzéslekötője” abban bízott, hogy a sorozat meglepetéscsapata a Vasas lesz és bejut a legjobbak közé.

1968 márciusában a Vasas újra a Benficával találkozott a BEK-ben, ezúttal a negyeddöntőben. A pesti összecsapás (0:0) előtt a Vasasnál megjelent Solti, hogy doppingszereket ajánljon fel, de a csapat ezeket nem vette igénybe. Feltehetően Szóbel sem hagyta ki ezt a meccset. Igazán azonban a visszavágón, a Vasast kísérve, Lisszabonban jött el az ő ideje. Számos interjút adott a portugál és a magyar sajtó munkatársainak, elemében volt, sokat szerepelt. A lapokban megjelent hírekből érzékletes képet kaphatunk arról, hogyan működött Szóbel Ármin, amikor üzletkötés reményében akcióba lendült.

Szóbel Ármin álmai

A Benfica - Vasas mérkőzés előtt három nappal érkezett Lisszabonba. Másnap a népszerű napilap, a Diário de Lisboa, Szóbel fotójával illusztrált kis cikkében máris beszámolt "az ismert sportvállalkozó" lisszaboni terveiről. Szóbel régi álma volt, hogy egy csodálatos nemzetközi tornát valósítson meg Lisszabonban, a két nagy portugál klub (Benfica, Sporting), valamint a BEK és a KEK győztesének részvételével. Nagyreményű vállalkozásához el akarta nyerni a két portugál egyesület beleegyezését, támogatását. Kilátásba helyezett számukra külföldi portyákat. Az "A Bola" 1968. március 14-i és 16-i száma részletesen tudósított Szóbel tárgyalásairól. A Benfica eleinte nem mutatott túlzott lelkesedést az augusztusra előirányzott lisszaboni négycsapatos nemzetközi torna ötlete iránt, később nyitottabnak bizonyult. A Sporting viszont nem hitt benne. Szóbel azzal érvelt, hogy egy ilyen esemény több millió escudot hozhat a konyhára, márcsak azért is, mert a televíziót is érdekelné. Bedobta azt is, ha Lisszabonnak nem kell a torna, akkor Milánóban rendezi meg, az Inter és a Milan részvételével. 

szobel2.jpg

Szóbel Ármin 1968-ban. Forrás: Diário de Lisboa, 1968. március 12., 24. old. / Pasta: 06585.123.22051. Fundação Mário Soares e Maria Barroso/Diário de Lisboa/Ruella Ramos

Külföldi túralehetőségek terén a Benficának Szóbel természetesen olyan országokat javasolt, ahol megfelelő kapcsolatokkal és helyismerettel rendelkezett: Olaszországot (Milánó, Nápoly), Törökországot, felmerült még Görögország is. Nehezítette a dolgát, hogy konkurensei is megjelentek: egy olasz üzletember Dél-Amerikába vitte volna augusztusban a Sasokat és New Yorkból is érkezett egy meghívás. (1968 nyarán a Benfica végül nyolc külföldi barátságos mérkőzést játszott: hét latin-amerikai ellenféllel találkozott és csak egy olasszal, a Lanerossi Vicenzaval.)

Ha már Lisszabonban volt, nem tétlenkedett, a Benfica nagy riválisát, a Sportingot is felkereste Szóbel. Azt indítványozta, hogy egy hét alatt megszervez egy mérkőzést a két zöld-fehér együttes, a Sporting és a Ferencváros között. Mivel a Sporting már kiesett a Portugál Kupából és éppen szabad, az FTC pedig hamarosan Bilbaoba látogat a Vásárvárosok Kupája negyeddöntő mérkőzésére, március 24-én tudnának találkozni a csapatok Lisszabonban. Állította, hogy már fel is hívta a Fradi vezetését és várja válaszukat. Kérdés, mit szól az ötlethez az MLSz és a Ferencváros következő bajnoki ellenfele. Májusra két külföldi meccset, augusztusra Ausztriát, Magyarországot, Jugoszláviát érintő túrát ígért a Sportingnak.

Az "A Bola"-ban március 16-án megjelent egyik cikkből az is kiderül, hogy Szóbelnek volt még egy nagy dédelgetett álma. Bízott benne, hogy még az év során megtalálja az őt megillető helyet az osztrák futballban. Úgy kalkulált, hogy egy nagy, profi klub elnöke lesz Ausztriában. Garantálta, hogy amennyiben ez megvalósul, két éven belül Európa trónjára jut a csapata. A kulcs egyszerű: osztrák játékosai mellé a világ legjobb focistái közül vesz majd hármat: egy brazilt, egy angolt és egy németet. „Vásárolok, nem érdekel, hogy mennyiért.” - foglalta össze stratégiáját.

Visszatérve a Benficára, Szóbel egy olyan portugál klubról ábrándozott, amely az Interhez, a Manchester Unitedhez, de főként a Real Madridhoz hasonlóan roppant aktív, mindig él a külföldi meccslehetőségekkel, évente huszonöt-harminc nemzetközi mérkőzést is lejátszik, alkalmanként 20-25 ezer amerikai dollárt keresve. A Benfica aktuális értékével, árfolyamával kapcsolatban mindig tisztában volt. Lisszaboni megbeszélésein példaként hozta Törökországot, ahol szerinte a Benfica egy vendégjátékért ugyanannyit kaphatna mint a brazil válogatott. Korábban, 1964-ben arról tájékoztatott, hogy a kétszeres BEK-győztes lisszaboni Benfica értéke ötezer dollárral esett egyetlen vereség miatt. A dortmundi fiaskó előtt még 25 ezer dollárt lehetett elkérni meccsenként a Benfica vendégjátékáért, de utána csupán 20 ezer dollárral tudott számolni a nemzetközi futballbörzén. (1963. december 4-én a Borussia Dortmund meglepetésre 5:0-ra legázolta a BEK nyolcaddöntőjében a Czeizler Lajos által irányított, Eusébiot és Costa Pereirát éppen nélkülöző Benficát.) Guttmann valamivel magasabb összeget jelölt meg, amikor arról elmélkedett, hogy tulajdonképpen ő olcsó edző és mindig más aratja le a siker gyümölcseit: "Amikor 1959-ben elkezdtem náluk dolgozni, a Benfica egy meccsért 2500 USA-dollárt kapott, az én munkám és sikereim révén ez a fellépti díj 30 000 USA-dollárra emelkedett meccsenként."

Eusébio apa lett és két góllal ünnepelt

Éppen a Benfica - Vasas mérkőzés napján, 1968. március 14-én Eusébionak lánya született, apa lett. Bár egy kis sérüléssel küzdött, vállalta a játékot. Későbbi portugál értékelés szerint ezen a meccsen olyan zseniális formát és vehemenciát mutatott, amilyet utoljára 1965-ben, a Real Madrid ellen 5:1-re végződött találkozón. A Vasas hálójába két gólt lőtt a második félidőben, majd Torres állította be a 3:0-ás végeredményt. 

szobelbenficafoto2_1.jpgEusébio (és Szóbel) nagy napja. Eusébio (Benfica), Szóbel Ármin és Farkas János (Vasas), a Benfica - Vasas BEK negyeddöntő mérkőzés előtt 1968. március 14-én Lisszabonban. Forrás: A Bola,1968. március 16., 3. old.

A mérkőzés után a portugál és magyar újságírók kíváncsiak voltak Szóbel Ármin véleményére is. Üzleti szempontból természetesen örült a Benfica sikerének. A Vasas legyőzése tovább növeli a portugál klub hírnevét, tekintélyét külföldön, hiszen olyan magyar csapat felett sikerült diadalt aratni, amely csupán egy hónapja, Argentínában a Racing Buenos Aires és a River Plate legyőzésével nemzetközi tornát nyert, amelyet ő (sic!) szervezett. A neves sportújságírónak, Vándor Kálmánnak arról kesergett, hogy „a szép magyar futballból semmit nem láthatott a portugál közönség, amely pedig éppen a magyar edzők munkájának köszönheti, hogy a Benfica és a Sporting a nemzetközi élvonalba tartozik."

A magyar edzők és még a Benfica - Vasas meccs krónikájához tartozik, hogy a Vasas trénere, Illovszky Rudolf örömmel elszerződött volna a Benficához. Portugál lapoknak azt nyilatkozta, hogy tanul portugálul, már nagyjából kétszáz szót tud és szívesen kamatoztatná a jövőben nyelvtudását. A legnagyobb edzőnek Guttmann Bélát, egykori mesterét (Vasas, 1945) tartotta, aki őt és Hidegkutit beajánlotta a Benficának. Szóbel ezzel szemben később azt hangoztatta, Illovszkyt ő javasolta a portugál klubnak. 1969-ben a Benfica vezetése puhatolózott is a trénernél.

A kiutasított

A lisszaboni pezsgés után pár hónappal Szóbel előtt bezárult egy kapu. Májusban a jóideje figyelt "Managert" a BM III/II-9 osztálya kiutasította Magyarországról, erkölcstelen tevékenysége, táncosnők külföldi szerződtetése, prostitúcióra kényszerítése miatt. Júniusban több lap is leközölte, hogy az osztrák állampolgár, bécsi lakos Szóbel Ármint „a Magyar Népköztársaság érdekeit sértő tevékenysége miatt a Belügyminisztérium szervei az ország területéről kiutasították.” Magyar állambiztonsági dokumentum szerint csempészügyletei miatt Portugáliába, Egyiptomba, Libanonba, Törökországba és Görögországba sem mehetett. Úgy tűnik, Szóbel alvilági kereskedelemben játszott szerepe itthon egyébként sem volt teljesen ismeretlen. A Magyar Ifjúság 1969-ben egyik cikkében a legnagyobb meccslekötők közé sorolta Szóbelt, konkrét nevet pedig nem említve megjegyezte: „Egyikük játékosügynök, de artistákat is toboroz, s van aki a leánykereskedelmet sem veti meg!

1970 márciusában Vándor Kálmán újságíró az Admira - Vasas Közép-európai Kupa negyedöntőn, Bécsben összefutott Szóbellel, aki naprakész információkkal rendelkezett a Benficáról. Arról számolt be, hogy a portugál klub nagy hősei kiöregedtek, éppen új edzőt keresnek, angolt (Hagan, Whit, Walters) vagy magyart (Illovszky, Hidegkuti). Úgy tudta, hogy a Benfica a jövőben fiatalokra és erőre szeretne alapozni és ehhez az angol vonal alkalmasabb lehet. Illovszky változatlanul örömmel ment volna Portugáliába, de végül Szóbel sejtése igazolódott, az angol Jimmy Hagan lett a befutó a Benficánál. A Hagan-korszakban történt Eusébioval egy híres eset, amikor Guttmann Béla barátja, egy magyar üzletember vette rá a Fekete Párducot és a klub vezetőit, hogy sérülése ellenére lépjen pályára a Bayern München ellen. Nem teljesen kizárt, hogy az illető Szóbel Ármin volt. Vörös Csaba "Alvilági játszmák a labdarúgás árnyékában" című cikkében idéz egy jelentést, miszerint Szóbel azt állította, hogy többek között Guttmann Bélával utazik a mexikói labdarúgó-világbajnokságra, hogy a Csehszlovák válogatottból a két legjobb szlovákiai magyart tanulmányozzák és megpróbálják elcsábítani. Kapcsolata nem szűnt meg a labdarúgással, a Szovjetunióba járt, hogy ottani klubcsapatokkal mérkőzések lekötéséről tárgyaljon. Valószínűleg 1984-ben hunyt el Bécsben, egy évvel bátyja, Aurél és három évvel Guttmann Béla halála után.

szobelorbanschwarzkopfbalazs.jpg

Orbán-Schwarzkopf Balázs történész, levéltáros összefoglalója Szóbel Árminról. A fotón Szóbel zakójának hajtókáján, úgy tűnik, a Benfica címere, kitűzője díszeleg. Forrás: A politikai nyomásgyakorlás eszközei - terrorizmus, szervezett bűnözés

A budapesti éjszakai élet királya

Ármin öccse, István az ötvenes évek végén szögre akasztotta a futballcipőt és Belgiumban rendezvényszervező, művészközvetítő irodát nyitott. 1960-ban a világhírű opera-énekesnőnek, Maria Callasnak szervezett fellépést. (A díváról készült fotó a kilencvenes évek elején István budapesti irodájának éke volt.) Az iroda referenciái között a milánói balett társulata és a legendás olasz tenor, Mario del Monaco is szerepelt. A minőségi magaskultúra képviselete mellett persze István egyre inkább részt vett az Árminnal közösen épített és üzemeltetett lánykereskedelmi vállalkozás, a Szóbel Balett szervezésében is. Neves szaktekintélynek számított. A Shutterstock oldalán megtalálható egy 1968 nyarán készült fotó, amelyen együtt látható Antwerpenben, az Abbaye Clubban egy nagyágyúval, a londoni Soho királyával, a sztriptízklub-tulajdonos Paul Raymonddal, aki pornóújságok kiadásával is foglalkozott. Raymond éppen Belgiumba látogatott, hogy új sztriptíztáncosnőket szerezzen londoni klubjába és minden bizonnyal István volt a kalauza.

A hatvanas években nemcsak Ármin, hanem István is visszalátogatott Magyarországra. Az Esti Hírlap újságírója 1965 telén Budapesten, a Margitszigeti Nagyszállóban futott össze vele: "Szíriá­ból egy rendezőiroda vezető­je (ismerős, ismerős, persze, pesti volt hajdan, bálokat itt is rendezett; Szóbel úr, de kifehéredett a hajunk!), zené­szekért jött Pestre, Szíriába szeretne szerződtetni magyar muzsikát." Belgiumból visszatérve 1989 szilveszterét Magyarországon töltötte, majd a kilencvenes évek elején újra hallatott magáról. 1991-ben azt tervezte, hogy egy magyar irodával közösen Kft.-t alapít. A Népszava sportrovatában megjelent interjúban életútjáról és kedvenc témáiról: a futballról és a szexről mesélt. 1947 óta minden foci-vb-re elutazott. Állítása szerint baráti kapcsolatot ápolt az egykori olasz szövetségi kapitánnyal, Enzo Bearzottal. Figyelemmel kísérte a magyar labdarúgást, bízott a Mezey-válogatott sikerében, majd szomorú tanúja volt az 1986-os mexikói kudarcnak. A szex területén Magyarországon tapasztalt "sok ízléstelenség elképzelhetetlen" szerinte Nyugat-Európában, itthon "a stílus hiányzik" ...

1993 júniusában a New York Times címoldalas riportban számolt be arról, hogy a volt szocialista országokból hogyan csábítanak jól fizető állások ígéretével tömegesen lányokat Belgiumba, Hollandiába és Németországba, hogy azután bordélyházakban alkalmazzák őket. (A cikkről az Amerikai Magyar Szó is készített összefoglalót.) Egy pesti lány pincérnői állás reményében utazott Gentbe, majd három hónapig egy bordélyház foglya lett. Szerencséjére kiszabadult, tanúskodni készült Szóbel István, magyar kerítő ellen, „aki több antwerpeni bordélyháznak szállít rendszeresen lányokat Kelet-Európából.” Ugyancsak 1993-ban egy francia lap egyenesen azt állította, hogy a hatvanas éveit taposó, mindig bőrruhákba öltöző "Stephan Szobel" a budapesti éjszakai élet királya. Teoretikus, úttörő, mester, akihez az összes nagy európai strici eljár tanácsot kérni. Szóbel Rotterdamban lány- és kábítószerkereskedelemmel foglalkozó szervezetet épített ki. A hatvanas években feltalált egy rendszert; egyfajta impresszárióként, "balett-társulat pártfogóként" "nagyon különleges művészeket" - valójában prostitúcióra kötelezett táncosnőket - közvetített és jelentős összegeket zsebelt be.

Bécsi üzlettársak?

Szóbel Ármin újságíróknak gyakran hozakodott elő azzal, hogy ő Guttmann Béla régi barátja és mindig késznek mutatkozott friss hírekkel szolgálni a közismert edzővel kapcsolatban. Futballbiznisz terén a Benficánál minden bizonnyal létezett közöttük együttműködés, talán még az uruguayi C.A. Peñarolnál is. (Guttmann 1962-ben a Benficától a montevideo-i klubhoz szerződött, Szóbel pedig később Budapesten az uruguayi egyesület megbízottjának is kiadta magát.) Orbán-Schwarzkopf Balázs kutatásai szerint Guttmann Béla Bécsben csempésztevékenység részese, szereplője lehetett. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának történésze által nemrég közzétett 1967 szeptemberi jelentés arról tájékoztat, hogy Guttmann "nagymértékű csempésztevékenységet finanszíroz. A csempésztevékenységhez a magyar sportolók közül többeket felhasznál." Bécsben a többek között arannyal, valutával, festményekkel üzérkedő, beregszászi születésű Fried Harry volt állítólag a megbízottja, Budapesten pedig Fried Imre, az Erzsébet híd budai hídfőjénél működött Olympia Bár vezetője. Az Olympia sportolók, színészek, zenészek kedvelt éjszakai találkozóhelye volt, ahol számos csempészáru cserélt gazdát. 1968-ban a bár átköltözött Bécsbe, Guttmann a törzsvendége lett. Ugyancsak Orbán-Schwarzkopf Balázs kutatása világít rá, hogy Fried Szóbel Ármin bizalmasa volt. Ármin, az egykori kis pesti varietétáncos évtizedeken át lányokkal, kábítószerrel és különböző csempészárukkal kereskedve, orosz és olasz alvilági kapcsolataival, virágzó üzletet működtetett a császárvárosban.

szobelguttmann.jpg Orbán-Schwarzkopf Balázs által közzétett jelentés 1967-ből. Forrás: A politikai nyomásgyakorlás eszközei - terrorizmus, szervezett bűnözés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://guttmannbela.blog.hu/api/trackback/id/tr2717080654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása