Szerencse fia
Csodaedző nincs, nem volt, nem is lesz. Van azonban edző, aki szorgalmasan dolgozik, és van, aki az egyszer megszerzett babérjaira ráül. Aztán csodálkozik, hogy az egyszer elért sikereket nem követi újabb siker. Állítom, hogy az edzői működéshez feltétlenül szükséges a szorgalom, a szakértelem, a pedagógiai érzék, a gerincesség és még valami. (...) A szerencse. Fortuna istenasszonyra minden edzőnek szüksége van. Nélküle nem sokra tudunk menni."
(Kompóti-Kléber Gábor: Tiszaparti interjú Guttmann Bélával // Képes Sport, 1947)
Világjáró
A jellemzésnek az a része tehát, hogy nem sokáig maradtam egy klubnál, igaz, hiszen tudtam, hogy egy-egy maximális teljesítmény után már nemigen következhet szupermaximum. A profi világban pedig az ilyen fokozatokat várják el a menedzserek. Ha azután nem sikerül, megy a tréner..."
(Hoffer József: A labdarúgás "globetrottere" // Labdarúgás, 1963)
Tolvaj
Olaszországban, Brazíliában, Argentínában, Ausztriában, Romániában, Hollandiában, Cypruson edzősködtem az elmúlt évek során. Mindenütt 'elloptam' valami nagyon értékeset, s mindezt hozzáadtam ahhoz, amit odahaza Magyarországon tanultam, így azután valamivel gyorsabb fejlődésre tudtam ösztökélni a Benficát is.
(Tabák Endre: Sport Lisboa e Benfica // Labdarúgás, 1960)
Guttmann Béla 1966-ban
(forrás: RTP Arquivos https://arquivos.rtp.pt/conteudos/depoimentos-de-treinadores-sobre-eusebio/)
Fegyvertár
Fő fegyveremnek mindig a legszigorúbb fegyelmet tekintettem a pályán, ezen túlmenően azután a megértést, a segítőkészséget és a barátságot a mindennapi életben. Véleményem szerint, ha a játékos edzőjében tanítómesterét, de egyben barátját is érzi, mindenre kész érte és követi. Pályafutásom alatt sok 'fenegyerekkel' volt dolgom Padovában, Milánóban, São Pauloban, és Budapesten egyaránt. Mégis azok, akik már befejezték sportpályafutásukat, legjobb barátaimként élnek emlékezetemben, akik pedig még futballoznak, azokról mint hű tanítványaimról beszélhetek."
(Fegyelem és megértés // Magyar Ifjúság, 1962)
Felszántani a pályát
Nálam lehet rosszul játszani, azért nem haragszom, mert tudom, hogy a játékos nem gép. De azt nem szeretem, ha a csapat meccs közben pihen, vagy pláne leáll.
(Guttmann Béla bemutatkozott Újpesten // Sporthírlap, 1938)
Korszerű játék
Korszerű?... Ez is egy slogan. Mi az, hogy korszerű? A győztes csapattól még soha nem kérték számon, hogy miért nem korszerű a játéka. Úgy kell játszani, hogy győzzön a csapat. Az mindig korszerű!
(Vándor Kálmán: Villáminterjú Guttmann Bélával // Népszava, 1968)
Erőnlét, technika
Erőnlét... erőnlét... mindig ezt hangoztatják, mintha az valami rendkívüli dolog lenne. Minden játékos jó erőnlétben van, ha sportszerűen él. Nem igaz, hogy az edzőkön múlik a tökéletes erőnlét. Hiába dolgoztatják a játékosokat a legkeményebben is, ha ők azután éjszakáznak, cigarettáznak, isznak és nem törődnek a sportszerű életmóddal. Elsősorban a játékosokon múlik az erőnlét."
A technika csak akkor érvényesülhet, ha a játékos a labda birtokába kerül. Ehhez azonban elsősorban gyorsaság, küzdőképesség kell. Erő nélkül tehát nem érvényesülhet a technika, sem a taktika. E három tulajdonság együtt jelentheti csak a helyes játékfelfogást."
(Vándor Kálmán: Villáminterjú Guttmann Bélával // Népszava, 1968)
Taktika
Nem lehet a taktikát mérkőzésről-mérkőzésre változtatni, legfeljebb egyik játékosnak valamilyen plusz, részfeladatot lehet adni. Az edző soha ne feledkezzék meg arról, hogy csakis olyan taktikát alkalmazhat, amelynek megvalósítására a rendelkezésére álló játékosokból álló együttes képes is. Tehát nem az anyag alkalmazkodik az edzőhöz, hanem ellenkezőleg: az edzőnek kell alkalmazkodnia a játékosanyaghoz.
(Tabák Endre: Sport Lisboa e Benfica // Labdarúgás, 1960)
Amikor a játékosnak már a vérében van egy taktikai rendszer, amikor évek óta azt játssza, akkor nem lehet máról holnapra más rendszerre átnyergelni. Egy 27-28 éves hátvédet, aki gyerekkora óta megszokta, hogy az összekötőt fogja, nem állíthatok ki a szélsőre, mert úgyis mindig befelé fog húzódni."
(Az év edzője az év csapatáról és annak titkáról // Nemzeti Sport, 1939)
Guttmann Béla, a São Paulo FC edzője (forrás: AGON SportsWorld)
Pest
...Pestet még jobban szeretem s egy klubnál hasonló módon örömmel tevékenykedtem volna, de hívó szó egyszer sem hangzott el. Pedig az utóbbi két évben kétszer is hazalátogattam s ott ténferegtem a magyar csapatok körül...
A magyar válogatott ellen tétért folyó mérkőzésre sohasem vállalnám el mások felkészítését.
(BG a nagyvilágban szerzett tapasztalatairól // Magyar Ifjúság, 1964)
MTK
Állandóan ott lebzseltem az MTK-kaszinóban, vártam, hogy valaki megkérdezi tőlem, hogy: te, Béla, nem akarsz hozzánk jönni? (...) Négykézláb mentem volna. Csak szólniok kellett volna. Sokszor a guta kerülgetett, olyan dühös voltam azért, mert nem törődött velem senki, az MTK-vezetők közül. Hiába játszottam én néhány egyesületben, mindig MTK-ista maradtam."
(Kompóti-Kléber Gábor: Tiszaparti interjú Guttmann Bélával // Képes Sport, 1947)
Újpest
Nem tudom, hogy mit hoznak a közeli napok, hogy távozom-e vagy maradok (...) Kívánom azonban, hogy ameddig ezt a mesterséget űzöm, mindig ilyen fiúkat kapjak a kezem alá..."
(Az év edzője az év csapatáról és annak titkáról // Nemzeti Sport, 1939)
Puskás
Eltökélt szándékom, hogy rendesen viselkedő játékost faragjak belőle. (...) Nem vette észre, hogy az egész mérkőzés alatt egyetlen partot sem dobott és eszébe sem jutott szögletet rúgni? Megnevelem az ő érdekében, mert csak így lehet belőle igazán nagy játékos. Szerencsére jó az alaptermészete, szívesen hajlik a jóra.”
(Puskás Öcsitől a szombathelyi ködig // Képes Sport, 1948)
Kocsis
A jövő nagyságát a fiatal Kocsisban látom, ő már az elmúlt évben is megmutatta, hogy rövidesen egész nagy játékos lesz."
(Az elmúlt év legjobb száztíz magyar játékosa // Népsport, 1948)
Guttmann, Kocsis, Puskás (forrás: AGON SportsWorld)
Guttmann vs. Sebes
Nem értem ezt a rendszert. Egy órával ezelőtt pontosan ennek az utasításnak az ellenkezőjét adtam a játékosomnak. Hát ki ismeri nálam jobban az újpestieket? (...) Az Újpestből kilenc játékos van a válogatottban. Nem lenne természetes, hogy akkor az Ő edzőjük foglalkozzék velük? (...) Én négy nappal a válogatott meccs előtt nem mernék utasításokat adogatni olyan játékosoknak, akiknek a szokásait, edzésmódszerét nem ismerem.
(Képes Sport, 1947)
Bern, 1954
Nem szabad tragédiának tekinteni ezt a vereséget. A magyar csapat az elmúlt több mint négy év alatt és ezen a világbajnokságon is bebizonyította, hogy a világ legjobb csapata. Ezt mutatták nagyszerű fegyvertényei is: Brazília és Uruguay legyőzése. A befejezés nem sikerült, de ez nem homályosítja el a magyar csapat nagy tudását és megérdemelt hírnevét."
(Nemzeti Sport, 1954)
