A magyar edzőlegenda

Guttmann Béla

Guttmann Béla

Ifjúkori stiklik 2.

Délvidéki kaland

2019. április 18. - GuttmannBela

Az első világháború végén, 1918 novemberében szerb csapatok vonultak be Bácska és Baranya területére, amelyet 1921 augusztusáig ellenőrzésük alatt tartottak. A Délvidéken a megszállás időszakában is élénk sportélet folyt. Az új viszonyok között a helyi labdarúgó-egyesületek kapcsolata az MLSz-szel megszűnt vagy meglazult, így nem vagy kevésbé kellett tartani magukat a korábbi szabályokhoz. Híre ment, hogy egyes délvidéki klubok a professzionalizmus felé kacsintgatnak és fizetést adnak játékosaiknak. Tehetős mecénások vonzó ajánlatokkal csábítottak labdarúgókat a fővárosból is. Hamarosan Pécsett, Siklóson, Újvidéken, Zomborban tűntek fel a Vasasból, Törekvésből, MTK-ból, Józsefvárosi Atlétikai Clubtól, Terézvárosi TC-ből, VII. kerületi Sportklubtól érkezett futballisták. Volt rá példa, hogy a Délvidék erős vonzása drámai helyzetet teremtett. A VII. kerületi Sportklub másodosztályt nyert csapatának mintegy fele döntött úgy 1920 októberében, hogy a Vajdaságban próbál szerencsét. A vezetőségnek csak az utolsó pillanatban sikerült a Zomborba induló vonatról négy játékost leimádkoznia.

A térségbe áramló focisták között igazi nagyágyú is akadt. A kapusfenomén Plattkó Ferenc, a Barcelona későbbi hálóőre 1921 júniusában egy tizennégyezer lakosú kis bácskai település, Kula labdarúgó-csapatához szerződött játékos-edzőnek. Egy helyi gazdag bőrkereskedő győzte meg arról, hogy a Kulai Atlétikai és Futball Clubnál jobb sora lesz, mint Angliában, ahová vágyott. A kulai tartózkodás miatt Plattkó nem vett részt a Dél-Németország elleni budapesti válogatott találkozón. Levelet írt a meccsen másodszor válogatott Guttmann Bélának, melyben távolmaradását vízumproblémákkal magyarázta. Mivel a Kulai AFC működését Plattkó érkezése után kevéssel felfüggesztették, a kapus ősszel már újra Budapesten volt és hangsúlyozta, hogy igazából csak vakációzni ment a Bácskába és csupán egyetlen edzőmeccsen szerepelt...

Egy évvel Plattkó kirándulása előtt, 1920 júniusának elején Guttmann Béla, a Törekvés játékosa se szó, se beszéd elhagyta a fővárost és a megszállt Pécsre utazott. Lépését később azzal indokolta, hogy Pesten nem tudott állást kapni. Pécsre állítólag bátyja, Ármin küldte, azzal a megbízással, hogy keressen tánctermet, mert tánciskolát akartak nyitni. Elutazása előtt fivére adott Bélának négyezer koronát. Az ifjabb Guttmann Pécsett nem talált alkalmas termet, ezért továbbment Újvidékre. Amikor ott végre siker koronázta erőfeszítését, sürgönyben értesítette Ármint, aki követte őt és leutazott a dél-bácskai városba. Az Amerikai Orfeumnál vállalt állást, majd Bélával megnyitotta a tánciskolát.

Izgalmas kérdés, hogy ez a Guttmann-fivérek által vázolt történet mennyiben felel meg a valóságnak: a tánciskola valós pénzkereseti forrást jelentett vagy inkább fiktív állás volt, amellyel amatőr státuszukat később igazolni tudták. Ha el is fogadjuk, hogy a Guttmann-fivérek valóban foglalkoztak a Délvidéken táncoktatással - 1920 szeptemberében a Famunkások Pécsi Csoportjának táncestélyén a táncrendezőt Guttmann-nak hívták; talán hősünk volt, de lehet, hogy csak névrokon -, az bizonyos, hogy nem csupán tánctanári elhivatottság miatt vándoroltak pont erre a vidékre.

1920 október elején a Sporthírlap jelezte, hogy „nagy halak”, jól ismert labdarúgók

Guttmann II. a Törekvés, majd MTK és Guttmann I., a Törekvés játékosai jelentek meg hirtelen üstökösként a baranyai futball égboltozaton.

A két testvér előbb az 1919 tavaszán megalakult Pécsi Munkás Sport Clubban (PMSC) játszott, majd onnan továbbállva Újvidéken. Itt, úgy tűnik, nem csupán az Újvidéki TK-ban léptek pályára, hanem egy turnékra szerveződött érdekes alakulatban is. Novisadi Rambler néven ugyanis egy futballvándorokat fogadó, papíron amatőr, valójában professzionista futballcsapat szerveződött a városban. A vállalkozást újvidéki, valamint szabadkai nagykereskedők és földbirtokosok gründolták. Céljuk az volt, hogy a portyázó együttes látogassa végig Jugoszlávia nagyobb városait és mindenhol két-két meccset játsszon a legjobb helyi csapatokkal. Terveik között külföldi túra is szerepelt. Az újvidéki gyári alkalmazottaknak feltüntetett játékosok a túra ideje alatt az utazás költségein túl kétezer szerb korona zsebpénzt kaptak fejenként, valamint teljes ellátást és szállást biztosítottak számukra. „A baranyai-bácskai profivilágból” Pestre érkezett hírek szerint Guttmann I. 1920 szeptember végén Újvidék legjobbjainak csapatában is szerepelt egy Belgrád elleni mérkőzésen és nagy része volt abban, hogy a találkozó 1:1-es döntetlennel zárult. (Mivel a centerhalf posztján remeklő Guttmannról van szó, valószínűbb, hogy Guttmann II., vagyis Béla játszott, nem pedig Ármin.)

1921 elején a Guttmann fiúk visszatértek Budapestre. A korabeli Nemzeti Sportban megjelent hírrel ellentétben nem hirtelen támadt honvágy miatt, hanem valószínűleg azért, mert Újvidéken kezdtek ellehetetlenülni. Nem tudni, hogy a táncoktatás – ha volt - mennyit hozott a konyhára. A futballból származó jövedelem jó része elapadt: 1921 nyarán az Újvidéki TK váratlanul rendőrségi végzést kapott, amely tudatta, hogy az egyesületet feloszlatják, vagyonát elkobozzák. Működési jogát a klub csak nyolc hónap múltán kapta vissza. A fővárosba érkezve a Guttmann-fivérek, annak rendje és módja szerint, megjelentek az MLSz fegyelmi bizottsága előtt, hogy beszámoljanak arról, miből éltek és hol játszottak a Délvidéken. Az igazoló eljárás során Béla és Ármin egyaránt azt vallották, hogy Újvidéken tánciskolát nyitottak, az Újvidéki TK-ban játszottak, barátságos és nemzetközi mérkőzéseken szerepeltek. A bizottság beszámolójukat elfogadta, rendben valónak találta, meg is kapták a játékengedélyt. Február 14-én, az MTK BTC elleni meccsén a kék-fehéreknél a centerhalf helyén már Guttmann Béla szerepelt, Ármin pedig a Törekvés színeiben a Vasas ellen lépett pályára.

Úgy látszott, sikerült mindent szépen elrendezni, ám áprilisban robbant a botrány. A gubanc abból származott, hogy korábban Guttmann ellen játszó pécsi játékosok Pestre, a BEAC-hoz és UTE-hez kerülve felismerték Bélát és nem tettek lakatot a szájukra. Kiderült az, hogy Guttmann 1920 szeptemberében a PMSC színeiben részt vett két bajnoki mérkőzésen. Bizonyíték sem hiányzott: a Pécsi Atletikai Club elleni, 1:1-re végződött találkozóról beszámolt a helyi sportlap, a Pécsi Sport, megemlítve, hogy a PMSC-ben igen jó volt Guttmann. Kiemelkedő játéka buktatta le.

A Nemzeti Sport április 16-i száma címoldalon hozta a sztorit, hogy Guttmann Béla hamis vallomást tett a fegyelmi bizottság előtt, tudatosan félrevezette a szövetséget. Elhallgatta, hogy fél éven belül bajnoki mérkőzésen szerepelt, így mehetett az MTK-ba. A helyzetet bonyolította, hogy még a baranyai kalandozás közben, 1920. június 15-én Guttmannt - egy 1919. december 15-i kérés alapján - átigazolta az MTK. A klub intézőjétől érkezett egyik levelet Guttmann Pécsett büszkén meg is lobogtatta játékostársai előtt, nyomatékosítva, hogy őt a fővárosban nagyon várják, akár játszhatna ott is. Ha azonban a PMSC Guttmannt a június 15-i időpont előtt leigazolta, akkor az MTK-igazolás elvileg érvénytelen volt. Ráadásul, ha az MTK-nál tudtak Guttmann említett pécsi meccseiről, igen merész döntés volt őt leigazolni és a csapatba tenni, mivel a szabályzat szerint ha ugyanazon évben valaki már bajnoki mérkőzést játszott valamely egyesület csapatában, akkor más klub együttesében ugyanazért a bajnokságért már nem játszhatott. Erre hivatkozva az MTK ellenfelei megóvhatták volna az összes olyan meccset - szám szerint hetet -, amelyen Guttmann a kék-fehérek színeiben pályára lépett.

mtk.jpg

Guttmann Béla az MTK csapatában (forrás: AGON SportsWorld)

Guttmann feje felett sűrűsödtek a viharfellegek. A Nemzeti Sport „kéjjel csapott le” rá. A lap szerint mintapéldánya volt azoknak, akik sportot űznek a szövetség megtévesztéséből és

a legegyügyűbb meséket adják be a jóhiszemű és keze-kötött MLSz funkcionáriusoknak."

Dr. Mamuzsich Mihály, az MLSz ügyésze pert indított ellene. Létezett olyan forgatókönyv, amely szerint játékjogát egy-két évre felfüggeszthették volna, ami akár derékba is törhette volna futballkarrierjét. A Ging-ügy során már némi rutint szerzett Guttmann jól tudta, hogy Budapestre visszatérve számot kell adnia arról, hogy miből élt, hol és milyen mérkőzéseken szerepelt. A pécsi kiruccanásról nem ejtett szót, amikor érdeklődtek róla, tagadólag válaszolt, végül azzal védekezett, hogy ő csupán barátságos meccseken játszott, bajnoki mérkőzésen tudomása szerint nem vett részt.

A centerhalf-problémával küzdő MTK semmiképp sem szerette volna nélkülözni játékosát. Beindult a kék-fehér gépezet, hogy segítsen a bajba jutott csapattagnak. Megjelent a sajtóban olyan vélemény, amely a Guttmann ellen felhozott vádakat alaptalannak és rosszakaratúnak minősítette. A pécsi kerület státuszát, az ottani bajnokság rangját, az MLSz jogosultságát firtató kérdések vetődtek fel. Dr. Fodor Henrik, az MTK labdarúgó-szakosztályának vezetője még a pécsi bajnokság létét is kétségbe vonta, ami Pécsett természetesen komoly visszhangot és tiltakozást váltott ki. Guttmann sajtóperrel fenyegette feljelentőit.

Miközben ott lebegett a pallos a feje felett, futballkarrierje szépen ívelt felfelé: játszott az MTK-ban, mi több a csapattal bajnokságot nyert, majd 1921. június 5-én a válogatottban debütált, június végén pedig újra lehetőséget kapott a nemzeti tizenegyben. (Pikáns, hogy a válogató bizottság tagja volt a Guttmann ellen pert indító Mamuzsich Mihály is.)

mtkfurthkep.jpg

Guttmann Béla 1921-ben, az MTK csapatában, a Spielvereinigung Fürth elleni nemzetközi mérkőzésen (forrás: AGON SportsWorld)

Hosszú hónapok teltek el a "Guttmann-ügy" kirobbanása óta, de a játékost nem részesítették büntetésben. Augusztusban a Nemzeti Sport sürgette, hogy végre szülessen ítélet. Szeptemberben Guttmann játékjogát négy és fél hónapra, 1922. február 28-ig felfüggesztették, mivel a pécsi kerület és a tanúvallomások igazolták a vádakat, miszerint félrevezette az MLSz-t. Enyhének tekinthető büntetését fellebbezést követően hamarosan 1 hónapra csökkentették. Az újabb ítélet szerint játékjogának felfüggesztése 1921. október 30-ig szólt. Az MTK továbbra sem hagyta annyiban. Elérték, hogy Guttmann szerepelhessen nemzetközi mérkőzésen, így 1921. október 2-án már pályára is léphetett a  lengyel Crakovia elleni meccsen. Eltiltása miatt pár bajnoki mérkőzést azonban ki kellett hagynia. Közben Az Ujság lobbizott, hogy továbbra is számoljon vele az MLSz, tegyék be a válogatottba a Középnémetország elleni találkozón.

Büntetése lejárta után egy hónappal Guttmann ismét váratlant húzott. A Sporthírlap november végén hírül adta, hogy az MTK játékosa hirtelen Bécsbe utazott, állítólag azzal a céllal, hogy meglátogassa egyik rokonát, aki Amerikából éppen akkor tért vissza. Karácsonykor már Pesten sem volt titok, hogy a Hakoah Wien-nél jelentkezett felvételre.

Ifjúkori stiklik

I. rész: A Ging-ügy

Száz évvel ezelőtt magyar labdarúgók egész sora vándorolt külföldre, jobb anyagi körülményeket remélve. A hazai sportsajtó visszatérő témája volt, hogy az országot elhagyó futballistáink új klubjaikban vétettek-e az amatőr szellem ellen. Vádak és cáfolatok láttak napvilágot, megszaporodtak a burkolt anyagi támogatásban részesülő álamatőrökkel kapcsolatos históriák. Csábító, ígérgető egyesületek, diktáló, telhetetlen focisták, szaglászó újságírók, titkos alkuk, kétes üzletek világa jelent meg a szövevényes történetekben.  

Az egyik eset, a Ging-ügy kapcsán Guttmann Béla mellékszereplőként bukkant fel 1920 tavaszán, egy évvel később pedig már maga is egy ügy névadója lett. Több élelmes futballistához hasonlóan ő is kihasználta a zavaros viszonyokból adódó lehetőségeket. Utat vágott magának a "football-dzsungelben", a szabályokat rugalmasan értelmezve igyekezett anyagi helyzetén javítani.

1920. március 16-án az MLSz fegyelmi bizottságának este háromnegyed kilencig tartó ülésén a Bécsből hazatért nyolcszoros magyar válogatott labdarúgó, a Törekvés, majd a Wiener AF (WAF) játékosa, Ging József ügyét tárgyalták. Igazoló eljárás lefolytatására Ginggel és a WAF másik magyar játékosával, Plattkó Ferenccel szemben azért volt szükség, mert haza akartak térni pesti egyesületekhez, de bécsi szereplésük kapcsán felmerült a professzionalizmus gyanúja. Ging méltatlannak érezte, hogy a zsebében turkálnak, a bizottság ugyanis leginkább arra volt kíváncsi, miből élt Ausztriában, részesült-e esetleg olyan juttatásban, ami sérti az amatőrizmust.

gingolasz.jpg

Ging József (forrás: Pisanellastoria.it)

Kétségkívül anyagi megfontolások vezették Ginget, amikor úgy döntött, Bécsben próbál szerencsét. Talán az 1919. április 6-i, budapesti Magyarország – Ausztria mérkőzés után kapott a sógoroktól visszautasíthatatlan ajánlatot. A Tanácsköztársaság hónapjaiban a súlyosbodó gazdasági helyzet, a növekvő létbizonytalanság sok magyar labdarúgó mellett őt is arra ösztönözte, hogy az osztrák fővárosban, az álamatőrök paradicsomában nézzen biztosabb megélhetés után. Ging több mint tíz éve játszott már a Törekvésben. A klub számos nagyszerű futballistát nevelt ki, de pénzügyi lehetőségei túl szűkösek voltak ahhoz, hogy őket meg is tudja tartani.  

Az őszi idényt Ging a WAF együttesében játszotta végig. Köztudomású volt, hogy az osztrák egyesületek rendszeres anyagi támogatásban részesítik játékosaikat, de Ging és a magyar kapus, Plattkó igyekezett odafigyelni a látszatra. Kikérték maguknak, hogy professzionistáknak tekintsék őket. Azzal érveltek, hogy van szakmájuk, rendes civil állásuk, valamint szép megtakarításuk. Ging szinte csak azért játszott az osztrák csapatban, hogy edzésben maradjon, a formáját tartsa... 1919 nyarán érkezett Bécsbe. Saját állítása szerint nem tartotta szükségesnek, hogy rögtön munkába álljon, inkább pihengetett, mivel rendelkezett megtakarított pénzzel, tízezer koronával és hat hétig abból élt. A WAF révén szeptember elejétől - legalábbis papíron - elektrotechnikusként állt alkalmazásban egy gyárban. Fel tudott mutatni munka- és betegsegélyezési könyvet is.

Később ügynökösködéssel kezdett foglalkozni, különféle áruk Bécsből Budapestre szállításával egészítette ki jövedelmét. Az első szállítmányt 1919 októberében a WAF MTK elleni mérkőzésére hozta magával, majd kétheti rendszerességgel utazgatott, fuvarozott az osztrák és a magyar főváros között. A bécsi import áruk magyarországi értékesítése az egykori klubtárs, Guttmann Béla feladata volt. Az üzlet állítólag szép hasznot hozott. Novemberben a bécsi Café Kristallban Ging a Sporthírlap újságírója előtt meglobogtatott egy halom ezerkoronást, azt állítva, hogy azt mind az ügynökösködésből szerezte. Jelezte, hogy a WAF néhány koronájára egyáltalán nincs rászorulva. Ha hihetünk szavainak, még a klubtól részére járó élelmezési pótlékot (Lebensmittelzuschlag), a rendszerint hetente kifizetésre kerülő "segélyt" sem fogadta el.

eredeti_eisenhoffer_kac_tamadasat_ging_waf_leszereli.jpg

Ging (WAF) szereli Eisenhoffert (Kispesti AC) 1919. október 18-án Budapesten. Eladásra szánt árukkal érkezett Bécsből.

A kép forrása: Huszadik Század

Ging üzleti vállalkozásának indulásával kapcsolatban több verzió is született. Bécsben ő maga azt mesélte, hogy a WAF egyik dúsgazdag tagjától negyvenezer korona kölcsönt kapott és ez alapozta meg üzleti sikerét. Később, Budapesten, a fegyelmi bizottság előtt elismerte, hogy tett ilyen kijelentést, de hozzátette, hogy csak szóba került a kölcsön, tényleges pénzmozgás nem történt. A kezdőtőke kapcsán számunkra még izgalmasabb, hogy Ging pesti értékesítő partnere, Guttmann Béla miként emlékezett pénzbeli hozzájárulása mértékére. A Sporthírlap 1920. március 18-i beszámolója szerint ugyanis a fegyelmi bizottság ülésén, a tanúkihallgatások során

„A legérdekesebb jelenet az volt, amikor Ginget és Guttman II-őt szembesítették. Ging azt mondotta, hogy a Bécsből lehozott árukat Guttman útján értékesítette, azt azonban nem tudja, hogy a közös üzletből végül mennyi haszon származott. Az áruk után csupán bizonyos hasznot számított fel, az értékesítésből származó többi haszon viszont Guttmannak jutott. Malaky Mihály feszegette a „társas-cég” keletkezésének történetét, továbbá a „részvényjegyzés” méreteit. Guttman zavartan mondotta, hogy ő 3000 koronával „szállt” be az üzletbe, a mire Ging azt felelte Guttmannak: - Ne beszéljen ilyeneket, hisz én egy fillért sem kaptam magától…”

A jól menő üzletről, bécsi jólétről felvázolt kép egyébként nem minden esetben egyezett a tanúk által elmondottakkal. A szintén Bécsbe vágyakozó Urik Józsefet, a Törekvés csatárát Ging lebeszélte a kiutazásról és arra hívta fel a figyelmét, hogy az osztrák fővárosban nagyon nehéz a megélhetés. Fischer Lajos, a Nemzeti SC futballszakosztályának alelnöke arról számolt be, hogy Plattkó bécsi adóssága (!) rendezésére, útiköltségre és egyebekre többször is kért és kapott tőle pénzt, mígnem decemberben megtagadta a játékos további anyagi támogatását. Az történt ugyanis, hogy Karácsony előtt egy héttel, késő éjjel beállított hozzá Plattkó Ging Józseffel együtt és komoly összeget, tizenhatezer koronát kért sürgősen, „nagyon nyers és modortalan hangon”. A pénz nélkül távozni kényszerülő, csalódott Plattkó ezt követően mindennek elmondta Fischert az NSC klubhelyiségében. Megjegyzem, Fischer gyaníthatóan nem minden hátsó szándék nélkül látogatta meg Bécsben Ginget és Plattkót;  finanszírozási hajlandósága pedig leginkább annak volt köszönhető, hogy a nagyszerű kapust és a remek középfedezetet szerette volna mielőbb az NSC soraiban látni, amire, úgy tűnik, valamiféle ígéretet is kaphatott. A két játékosnak szintén örült volna a rivális FTC. A klub egyik tagja tudni vélte, hogy „NSC-előörsök” előszeretettel pezsgőztették Plattkóékat a Café Kristallban. Ging persze kontrázott, hogy az említett kávéházban csupán egyszer mulatozott, akkor is kizárólag üzletemberek, magyar kereskedők társaságában. Aranyélet vagy sem, úgy hírlett, Plattkó az apróért is lehajolt. Egy szemtanú arról számolt be, hogy egy győztes mérkőzést követő mulatozás közben Plattkó figyelmeztette Ginget, hogy vigyázzon, nehogy a WAF alkalmazottja, Mauthner meglépjen a neki járó száz koronával, a „Lebensmittelzuschlag”-nak nevezett tulajdonképpeni meccsprémiummal. Ging azonban nem volt elég éber, egy óvatlan pillanatban Mauthner felugrott a villamosra és elrobogott. Plattkó úgy megsértődött, hogy a WAF következő meccsén nem jelent meg és jelezte, hogy hazatér Magyarországra, ha az osztrák klub a bécsi tartózkodás költségeit nem hajlandó fedezni. Ging ezt a történetet azzal igyekezett cáfolni, hogy Mauthner nem tényező a klubnál, nem ígérhetett pénzt, ráadásul annyira szegény, hogy éppen háromszáz koronával tartozik, mert kölcsönkért tőle lóversenyre.

A némi vihart kavart Ging-ügy gyorsan, szépen elült és végül enyhe ítélet született. Bizonyítékok hiánya miatt Ginget - Plattkóval együtt - felmentették a professzionalizmus vádja alól. Büntetésben csupán azért részesült, mert az átigazolásával kapcsolatban sportszerűtlen magatartást tanúsított. Ingadozott, "kacérkodott", vagyis nem tette egyértelművé, hogy az FTC, NSC vagy a Törekvés lesz a befutó egyesület, így anyagi érdekeltséget sejtető klubcsere látszatát keltette. Négy hónapos eltiltást kapott, ám büntetését korábbi felfüggesztésével kitöltöttnek vették. Talán húsvéti ajándékul is szolgált, hogy április 5-én már pályára léphetett a Törekvés színeiben az MTK ellen. A Törekvés mindent megtett annak érdekében, hogy a kor egyik legjobb középfedezete újra az egyesületet erősítse. A vizsgálat során védelmükbe vették a visszatérni készülő játékost és igyekeztek odahatni, hogy ügye gyorsan és megnyugtatóan rendeződjék. Jól tudták, hogy Ging annak idején anyagi okok miatt távozott a klubtól, de az erről szóló jelentést hamar visszavonták. Hangoztatták ugyanakkor, hogy Ging „tiszta”, Bécsben egy pillanatra sem tántorodott el, tartotta magát az amatőrizmus szabályaihoz.  

Izgalmas eljátszani a gondolattal, vajon hogyan alakult a kőbányai vállalkozó- és csapattársak: Guttmann Béla és Ging viszonya, milyen lehetett a szembesítés utáni öltözői hangulat, amikor utóbbi visszatért a Törekvésbe. Ging József a klub nagy öregje, fontos bástyája, Guttmann feltörekvő ifjú tehetség. Ging már külföldi tapasztalatokkal felvértezve, Guttmann még a tájékozódás szakaszában. Gingnek köszönhetően első kézből kap értékes információkat arról, hogyan tud boldogulni Bécsben egy magyar labdarúgó. (Apró érdekesség még kettejük kapcsán, hogy Ging keresztelési anyakönyve (forrás: Magyarfutball.hu  / Familysearch) szerint édesapja, Ging Mihály fodrászként kereste kenyerét, ahogy Guttmann apja, Ábrahám is. 1905-ben csupán pár utca távolságra dolgoztak egymástól.)

1920 őszén Ging Józsefet és Guttmann Bélát nem találjuk már a Törekvésben. Ging egy berlini kitérőt követően novemberben Olaszországba, az Udinese Calcio együtteséhez szerződött játékos-edzőnek. Az elkövetkező évtizedekben olasz csapatoknál dolgozott. Guttmann és fivére ugyancsak dél felé vette az irányt, Pécsett, majd Újvidéken tűntek fel...

 

 

 

 

Kezdőrúgások

Egy 1961-ben megjelent, a "bajnokfaragó" magyar edző pályafutását bemutató portugál cikk (Bela Guttmann fabricante de campeões) szerint Guttmann tizenhárom éves volt, amikor jelentkezett a Vasas futballcsapatába. Hámori Tibor: Régi gólok, edzősorsok... című könyvében az szerepel, hogy a gyermek Béla a Vasas Hajtsár úti pályáján kezdett focizni, patrónusa pedig Reiner Sándor voltReiner ekkor valóban a klub alkalmazásában állt, 1913 januárjában a Vas- és fémmunkások SC futballintézőjévé választották. Guttmann az 1914/15-ös szezonban átkerült a kőbányai Törekvés ificsapatába.

2072765_1_l.jpg

Guttmann Béla a Törekvés második csapatában az MTK II ellen 4:1-re megnyert mérkőzés előtt (forrás: AGON Sportartikel, in: Die Trainerlegende - Auf den Spuren Béla Guttmanns)

A fent említett portugál cikkben olvasható egy érdekes sztori, amely a következő: Guttmann még tizennyolc éves sem volt, amikor meghívták a magyar válogatottba. Mivel a szülőket fiuk sporttevékenysége nem különösebben érdekelte, az apa, Guttmann Ábrahám egy újságot olvasgatva csak ekkor szembesült azzal, hogy Béla focizik, ráadásul válogatott játékos. Kért jegyeket magának és a feleségének, majd életükben először elmentek megnézni, milyen labdarúgó a gyermek. A mérkőzésen Béla volt a középcsatár és lőtt egy gólt, az MTK szerződtette.

A történet hatásos, de kérdéseket vet fel. Korábbi posztban volt róla szó, hogy Béla bátyja, Ármin is focizott a Törekvésben. Nehéz elképzelni, hogy egy olyan családban, ahol két fiúgyermek magas szinten futballozik, az apa ennyire ignorálja a labdarúgást. Ábrahám kifejezetten büszkén pózol futballista fiai között egy fennmaradt fotón. Fontosabb azonban azt tisztázni, hogy Guttmann mikor került a válogatott keretébe. 1916. május 31-én az Az Ujság sportrovata arról számolt be, hogy a júniusi Magyarország - Ausztria válogatott mérkőzés előtt MLSz (Magyar Labdarúgó Szövetség) - ILSz (Ifjúsági Labdarúgó Szövetség) találkozó kerül megrendezésre és az illetékes bizottság összeállította az MLSz ifi válogatottját. A tartalékok között ott szerepel "Guttmann (Törekvés)".

valogatott1916torekves.JPG

A listában egyébként megtaláljuk Orth György nevét, aki később az MTK-ban Guttmann klubtársa volt, a meccs kijelölt csapatkapitánya pedig Erbstein Ernő, a Grande Torino majdani legendás trénere, akinek élete több ponton összekapcsolódott Guttmann Béláéval.

A mérkőzésen az MLSz ifi csapata 4:0 arányban legyőzte az ILSz legénységét. Guttmann a kezdőcsapatba nem került be, vélhetően nem kapott játéklehetőséget, gólt biztosan nem lőtt, a találatokat Donát (2), Csontos és Rábel szerezték.

A felnőtt válogatottban Guttmann egy Németország elleni barátságos mérkőzésen, 1921. június 5-én debütált a Hungária úton. Az ekkor már egy éve az MTK együttesét erősítő játékos bemutatkozása jól sikerült, a 29. percben a magyar csapat második gólját szerezve húsz méterről a német kapuba talált.

Ha ez volt az a válogatott mérkőzés, amelyre a Guttmann-szülők kilátogattak, méltán lehettek büszkék fiukra.

 

 

 

 

Wiener Walzer

Egy magyar labdarúgó a hetvenes évekből, akinek Guttmann Béla volt a menedzsere

Guttmann Ármin miskolci tánctanár és egykori labdarúgó már elmúlt hetven éves, amikor öccse bevonásával segített egy magyar futballistának külföldre szerződni...

Kojsza István, a Bauxitbányász SE huszonkét éves labdarúgója 1969-ben megnősült és Miskolcra költözött. Tánctanár neje Guttmann Ármin Régiposta utcai tánciskolájában tanult, majd tanított. Felesége révén Kojsza összeismerkedett Guttmann Árminnal. A Guttmann név természetesen nem volt ismeretlen számára. Guttmann Béláról korábban hallott édesapjától, a szintén labdarúgó Kojsza Ferenctől.

A Miskolcra került, 1970-től a Diósgyőri VTK csapatában futballozó Kojsza egy évvel később nagy reményekkel az Egri Dózsához igazolt, ahol azonban csalódnia kellett. Az Eger akkori edzőjével, a Videoton későbbi legendás trénerével nem sikerült megtalálnia a közös hangot.

„Életem legnagyobb hibáját követtem el. Sajnos nem voltam Kovács Ferenc edző kedvenc játékosa, bármennyire is jól játszottam a tartalékcsapatban. Különböző indokok miatt nem engedett odakerülni az első csapathoz.”

A helyzet egyre tarthatatlanabbá vált, végül Kojsza úgy döntött, hogy külföldön, Ausztriában próbál szerencsét. A terv megvalósításához a Guttmann-fivérek nyújtottak segítő kezet. Ármin beszélt öccsével, az éppen Bécsben élő Bélával és figyelmébe ajánlotta Kojszát. Béla intézkedett és a magyar játékos hamarosan próbajátékon szerepelhetett az Austria Wien együttesében. (Úgy tűnik, Guttmann már ekkor jó kapcsolatokat ápolt a klubbal, 1973 tavaszán pedig a csapat edzője lett.) Kojsza bemutatkozása a bécsi csapatban nem sikerült rosszul, de a „nem éppen magyar párti vezetés" nem akarta leigazolni. Indoklásul azt hozták fel, hogy nehezen fog játékengedélyt kapni, az MLSZ úgyis eltiltja, nem érdemes vesződni.

kojszakeretes.JPG

Kojsza István Ausztriában, a FavAC együttesében, amely feljutott az osztrák 2. Bundesligába  Kojsza a két tréner mellett áll. (forrás: Kojsza István)

Kojsza mindenesetre Bécsben maradt, Guttmann segített neki munkát találni. Egy hónapon át szöveteket vitt varrodáknak, közben Béla bácsi érdeklődött itt-ott és végül megszervezte, hogy az osztrák első osztályban szereplő burgenlandi SC Eisenstadt egy edzőmeccsen megnézze, mit tud a magyar fiú. Kojsza letette névjegyét: egy félidő alatt öt gólt rúgott és két gólpasszt osztott ki. A klub játékosai rögtön annak a reményüknek adtak hangot, hogy a magyar csatár a jövőben a csapatukat fogja erősíteni. Az Eisenstadt vezetői pedig többek között azzal csábították, hogy megígérték, nyolc hónapos terhes felesége külön az ő számára biztosított kórházi szobában, privát orvos segítségével szülhet majd. (Az ígéretekből végül nem lett semmi.) Kojsza 1972-ben elszerződött az Eisenstadthoz. Az MLSZ szerencsére ugyanúgy elfeledkezett róla, mint egy másik Ausztriába vándorolt játékosról, Kottán Györgyről (SK VÖEST Linz). Eltiltva nem volt, mégis alig kapott játéklehetőséget. Az 1972/73-as idényben Kojsza három mérkőzésen lépett pályára, két gólt szerzett és egy gólpasszt adott.

A sors fintora folytán a Videoton Kovács Ferenc vezetőedzővel - Kojsza korábbi trénerével - pont Eisenstadtba látogatott edzőmérkőzésre. Kojsza azzal vett elégtételt egri mellőzéséért, hogy rúgott két gólt a fehérvári gárdának. Az MLSZ ezek után persze rögtön megtudta, hogy Ausztriában tartózkodik.   

„Mit ad isten, megjelent Eisenstadtban a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Terpitkó András és kedvesen közölte velem hogy a szövetség eltilt három hónapra, decembertől februárig, mivel akkor úgyis szünet van. Engem egyáltalán nem érdekelt a dolog, ők meg megírhatták, hogy nem lehet elbújni a büntetés elől. Persze az egész csapat halálra röhögte magát, de legalább a kecske jóllakott és a káposzta is megmaradt.”

Eisenstadtból - ismét Guttmann közvetítésével - Kojsza átigazolt az első osztályban éppen kieső helyen álló SV Admira Wiener Neustadt együtteséhez. Első meccsén a Graz ellen rögtön két gólt lőtt. Az osztrákok megint csak ígérgettek. Kojsza elmondása szerint anyagi téren valójában leginkább lehúzni próbálták a kalandozó magyar labdarúgókat. Esetében például azt is letagadták, hogy pénzt kaptak érte, ráadásul Béla bácsinak sem gondoltak fizetni. Guttmann mester jelezte Kojszának, hogy a nem fizető klubbal nem érdemes tovább foglalkozni. Megígérte, hogy még egy német csapatnál tájékozódik lehetőségekről. Kojsza is puhatolózni kezdett, ígéretes lehetőségek kínálkoztak az ötödik kontinensen.

bela-guttmann-fk-austria-wien_foto-nachlass-guttmann.jpg

Guttmann Béla, az Austria Wien edzője 1973-ban (forrás: oepb/Redaktion Österreichisches Pressebüro)

Ezekben az időkben egyébként az Ausztriában befutott magyar sportolók szívesen látogatták - leginkább vasárnap délidőben - a népszerű bécsi magyar éttermet, az Olympiát. Itt Guttmann Béla is gyakorta megfordult, egy egykori alkalmazott szerint törzsvendég volt délután három és hat között. Sztorikból soha nem volt hiány. (A Kärntner Straße-n működő étterem tulajdonosai Bánfalvi Klára, az első világbajnok, első olimpiai érmes magyar kajakozónő és férje, Fried Imre voltak.)

Kojsza István Guttmannhoz hasonló világvándorként Ausztria után bebarangolt még számos országot. Tizenhat évet töltött el Ausztráliában, közben megfordult, játszott még Belgiumban, Dél-Afrikában. Az Aranycsapat tagjai közül lehetősége volt találkozni Puskás Ferenccel, amikor az Ausztráliában volt edző, valamint Kocsissal és Cziborral Barcelonában. 1987-ben hazatért, de egy évvel később fia teniszkarrierje miatt Németországba költözött. 2012-ben egy évre visszatért Ausztráliába, az U17-es csapatot edzette, majd végleg hazatért Magyarországra.

 

 

Guttmann-fivér

Guttmann I., Ármin, Guba bácsi

A Guttmann családban nem Béla volt az egyetlen labdarúgó és az egyedüli tánctanár. Három évvel idősebb bátyja a futballpályán és a táncparketten szintén kamatoztatni tudta a lábaiban rejlő tehetséget.

Ármin a millenium évében született Budapesten. Deák Tamás barátom időt, energiát és szemeit nem kímélve, a Familysearch-ön kutatható anyakönyvek között rátalált a Guttmann Ábrahám és Szántó Eszti első fiúgyermekéről szóló bejegyzésre. Amikor Ármin augusztus 4-én világra jött, szülei Kőbányán, a Bánya utcában laktak. Édesapja ekkor pincemesterként dolgozott, valószínűleg a söriparban. (Kőbányán korábban szőlőtermesztés is folyt, de az 1875-ös filoxéra járvány végzetes csapást mért az óhegyi szőlőkre.)

anyakonyv.jpg

(forrás: Familysearch.org)

Ármin "Guttmann I." (egy) néven szerepel a futballkrónikákban. 1918-19-ben a kőbányai Törekvésben focizott, a fedezetsorban kapott helyet. A klub színeiben alkalmanként együtt játszott öccsével, Bélával (Guttmann II.). 1918 őszén a Törekvés vezetői az új szezon kezdőcsapatában még nem tervezték szerepeltetni a Guttmann-fiúkat. A következő idényre a klub kerete azonban erősen meggyengült, a korábban első tartalék Árminra és Bélára egyaránt szükség volt. Sejthető volt azonban, hogy a fedezetsor a Guttmann I., Béky, Löffler összeállításban igen gyenge lesz (Sporthírlap, 1919.09.08.). Későbbi tudósítás megerősíti, hogy az aggodalom nem volt alaptalan, a fedezetek a védelmi feladatokat szépen igyekezve, de hézagos tudással látták el.

arminabraham.jpg

Guttmann Béla, Ábrahám és Ármin

(forrás: R. Keifu: Die Trainerlegende - Auf den Spuren Béla Guttmanns, AGON Sportartikel, 2001, 9. old.)

1920 őszén azután a zavarosban halászgató Guttmann-fivérek előbb Pécsett, majd az Újvidéki TK-ban tűntek fel (erről későbbi posztban lesz még szó). Pár hónap múlva, 1921 februárjában a kalandorok visszatértek Budapestre, Ármin a Törekvésben, Béla az MTK csapatában folytathatta karrierjét.

Később Ármin a miskolci Attila gárdáját erősítette. 1927-ben ő volt az együttes egyedüli amatőr játékosa. Csapattársa volt például a válogatott Kautzky József (fiai, unokája neves színészek) vagy Molnár Ignác, az egyik legtechnikásabb magyar labdarúgó, későbbi nagyszerű edző. Egy külföldi, holland származású sajószentpéteri bányatisztviselő, Classen Wynand is játszott a gárdában. B. Bába Éva - Dénes Tamás - Sándor Mihály: A magyar labdarúgás története II. kötetében van egy fotó a miskolci Attila együtteséről 1927-ből, az álló sor jobb oldalán a képaláírás szerint "Guttmann Armand". Armand igazából Ármin, a húszas-harmincas években a miskolci lapokban mindkét keresztnévvel megtaláljuk a város népszerű tánctanárát.

 miskolcattilajol.jpg

(forrás: B. Bába Éva - Dénes Tamás - Sándor Mihály: A magyar labdarúgás története)

1927 második felében tehát Ármin a fővárosból Miskolcra költözött. Az 1928. évi budapesti cím- és lakásjegyzékben még megtaláljuk Guttmann Ármin táncmester iskoláját (Kőbányán, a Vaspálya utca 6. szám alatt), de a miskolci lapokból világosan kiderül, hogy ekkor már Miskolcon oktatott. 1929 végén a miskolci Guttmann-tánciskola éppen jó zongoristát keresett, egy Pesti Hírlap oldalain megjelent hirdetés szerint.

1939 júniusában Ármin meglátogatta Budapesten, a Megyeri úti pályán az Újpest játékosainak edzést tartó öccsét. A csapat éppen az Internazionale (akkori nevén Ambrosiana) elleni Közép-európai Kupa mérkőzésre készült. Ármin rácsodálkozott az ő idejében még ismeretlen tornagyakorlatokra és jóstehetségével büszkélkedett, mert korábban azt jövendölte, hogy az Újpest döntetlent játszik a bajnokságban a Hungáriával (1:1 lett) és csak egy góllal fog kikapni Milánóban (2:1 lett). A remek vátesz harmadik tippje is bejött, az UTE pár nappal később hazai pályán valóban könnyedén, 3:1-re, legyőzte a milánóiakat. (Sporthírlap, 1939.06.23.)

Guttmann Árminról 2017-ig azt tartották, hogy a holokauszt áldozata lett és egy német koncentrációs táborban halt meg, mígnem David Bolchover Guttmann Béla életéről szóló könyve, A legnagyobb visszatérés fényt derített rá, hogy sikerült túlélnie a vészkorszakot. Miskolcról elhurcolt családtagjai - felesége Vermes Irén, fia, az 1930-ban született Ervin, édesapja Ábrahám, nővére Szerén és annak férje - ugyanakkor mind odavesztek. A háborút követően Ármin visszatért Miskolcon a Debreczenyi (ma Régiposta) utca 25. szám alatti házba, ahol korábban családjával élt és újraindította tánciskoláját.

guttmanntancmiskolckituzoarveres90bt.JPGA miskolci Guttmann tánciskoka kitűzője

(forrás: Árverés 90 Bt. www.bedo.hu/kepek/adat/militaria/175/0077.JPG)

Kíváncsi voltam, milyen emlékeket őriznek Miskolcon Guttmann Árminról. Próba-szerencse alapon megkerestem egy barátomat, Réthly Ákost, aki az 1980-as években Miskolc kulturális programjainak egyik szervezője volt. Ákos Miskolc meghatározó táncpedagógusához, a napokban Életmű Díjjal kitüntetett Fügeczkyné Balogh Máriához fordult, hátha rendelkezik információkkal az egykori Guttmann-tánciskoláról. A többi - ahogy mondani szokták - történelem. Kiderült ugyanis, hogy Mária édesapja, Balogh Sándor szintén tánctanár volt, egy időben együtt dolgozott Guttmann Árminnal. Máriától megtudtam, hogy a fiatalok által Guba bácsinak becézett Ármin a háború után újranősült. Új felesége, Ica is tánctanár volt, korábban Újdiósgyőrben működtetett tánciskolát. Guttmann Ármin ügyes ember, jó szervező volt, hat miskolci tánctanár részvételével megalakította a Tánctanítók Munkaközösségét. Ez azért volt óriási szó, mert akkoriban nem nagyon engedtek ilyesfajta szerveződést, az országban csak Budapesten működött hasonló, ott Gyenes Rudolf és Kovács Klára vezetésével. A Guttmann-házaspár házának folytatásában, a Debreczenyi utca 29. szám alatt az ötvenes évektől évtizedeken át működő Tánctanítók Tánciskolájában a beiratkozó diákok a keringőtől az akkor divatos mambóig számos társastáncot sajátíthattak el. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt indítottak tanfolyamokat. A Miskolc a múltban Facebook csoport oldalán az egykori táncteremről közzétett fénykép hozzászólásaiból kiderül az is, hogy a tanulók kedvelték, tisztelték a Guttmann-házaspárt, ahogy pedig a nyolcvanas évek első felében elhunyt Guttmann Árminné a "nem túl karcsú testével táncolni tudott, az csoda volt."

tanciskolakep.jpg

A Guttmann-tánciskola belülről. A tánctanár: Adamkó László (a fotó forrása: Miskolc a múltban)

Balogh Mária emlékei szerint Guba bácsi aranyos, kedves ember volt, főként azokkal, akiket szeretett. Büszke volt híres testvérére. Törzshelyén, a legendás Roráriusz cukrászdában gyakran mesélt Béláról, edzői pályafutásának sikereiről. 1962 decemberében a kétszeres BEK-győztes tréner hosszú idő után hazatért rokonlátogatásra, bátyjával általában a "Rori"-ban időztek, nagy szenzációt keltve. A labdarúgástól egyébként Ármin időskorában sem szakadt el teljesen, erről bővebben a következő posztban fogok mesélni.

Miskolc város megbecsült és szeretett tánctanára, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Táncpedagógusok Munkaközösségének elnöke, Guttmann Béla bátyja 1975. június 4-én hunyt el. Június 6-án, a Kazinczy utcai zsinagóga udvarán búcsúztatták.

A Guttmann-ház és tánciskola épületének egy részét mára elbontották, autókereskedő cég nyitott szalont mellette. A ház, amelyben generációk sajátítottak el standard tánclépéseket és alapvető illemtani szabályokat, valóban megérdemelne egy emléktáblát

 miskolcihaz.jpg

Az egykori Guttmann-tánciskola épülete 2019-ben (a szerző felvétele)

Öltöző

Snájdig fiatalember teniszütővel.

gbtenisz.JPG

(A fotó forrása: R. Keifu: Die Trainerlegende - Auf den Spuren Béla Guttmanns, AGON Sportartikel, 2001. 10. old.)

A már tizenhat évesen tánctanári képesítéssel rendelkező Guttmann Béla számára hamar fontossá vált a stílusos, elegáns megjelenés. A húszas években, amikor Bécsben a Hakoah játékosa volt és tánciskolát tartott fenn, divatos öltözködésével is felhívta magára a figyelmet. Igazi úriemberként igyekezett viselkedni. Egyszer, amikor éppen renoválás alatt álló tánciskolájában egy újságíró felkereste, szabadkozott, hogy ingujjban fogadja, megfürdött, átöltözött, pár perc múlva makulátlan külsővel jelent meg interjúra a közeli kávéházban. A magyar sportsajtóban tréfásan kitértek rá, hogy Guttmann kinézete a yorki hercegéhez hasonlít és arról híres az osztrák fővárosban, hogy neki van a legszebb selyempizsamája. A froclizásra válaszul Guttmann el is határozta, hogy a Hakoah legközelebbi budapesti vendégszereplésekor nevezetes pizsamájában fut majd ki a pályára (Sporthírlap 67. sz., 160. sz., 1924).

Teniszütőt Guttmann később is szívesen vett a kezébe. 1939 nyarán például az Ambrosiana (Internazionale) elleni mérkőzés előtt annyira ráunt a kártyázásra az Újpest rejtekhelyén, hogy - jobb híján - a Sporthírlap odalátogató munkatársát vette rá egy kis ütögetésre. "A játszma az edző 3:6, 6:1, 6:1 és két pohár sör arányú győzelmével végződött." (Sporthírlap, 1939. június 24.) Guttmann elégedetten sétált le a pályáról.

Kezdőkör

Százhúsz évvel ezelőtt, 1899. január 27-én Budapesten Guttmann Ábrahám, a kőbányai Fém- és Lámpaárugyár alkalmazottja bejelentette Kosztolányi Alajos anyakönyvvezetőnek, hogy fiúgyermeke született, Béla. Ábrahám felesége, Szántó Eszti harmadik gyermeküket hozta világra; lányuk, Szerén 1894-ben, első fiuk, Ármin 1896-ban született. Később, 1902-ben újabb fiúgyermek érkezett a családba, Ernő.

anyakonyvkivagva.jpg

Születési dátum: 1899. január 27. (anyakönyv, forrás: Familysearch.org)

A Guttmann-szülők Kárpátaljáról, az akkor Magyarországhoz tartozó, ma Ukrajnában található kis falvakból (Tiszaújhely, Kisbégány) származtak el. Több helyen olvasható, hogy Budapesten tánctanítással keresték kenyerüket. Korabeli hivatalos dokumentumokból, adatokból úgy tűnik, az édesapa Béla születése után pár évig még a lámpagyárban dolgozott, majd borbélyként. Megbecsülésnek örvendett: amikor 1906-ban fodrászsegédek bojkottot hirdettek meg kőbányai munkáltatóik ellen, a X. kerületben egyedül Guttmann Ábrahám Gergely utcai üzlete képezett az alól kivételt.

A család a Gergely utca 19. szám alatt lakott Béla születése idején. Az elkövetkező időkben többször költöztek, de jellemzően a lámpagyár közelében maradtak. 

Guttmann Béla születési anyakönyvi kivonatában január 27. szerepel születésének hivatalos dátumaként. Ugyanakkor több olyan később kiállított dokumentumot, újságcikket találunk, amely a születési időpontot január 26-ra jelöli. Bécsi sírjára is az utóbbi adatot vésték. Érdekességként hozzátehetjük, hogy 1963-ban éppen január 26-án született a portugál futballedző, José Mourinho, akivel Guttmannt szeretik párhuzamba állítani.

brazilguttmann.jpg

Születési dátum: 1899. január 26. (brazil bevándorlási igazolvány, forrás: Familysearch.org)

Guttmannt minden bizonnyal nem különösebben izgatta egyébként, milyen adatok jelennek meg születésével kapcsolatban. Csaknády Jenő 1964-ben napvilágot látott Die Bela Guttmann Story című munkájában például egy 1962-ben Párizsban kiadott könyvre hivatkozik, amelyben 1900-at említik a születés éveként. A századforduló éve, részletesebben pedig az "1900. március 13." születési adat mindmáig sajnos rendkívül elterjedt, ezt találjuk többek között a róla szóló magyar nyelvű Wikipédia oldalon és szobrán, Lisszabonban.

Az előnyére tévedést, fiatalítást talán maga is támogatná, jól tudván, hogy idősödő trénerekkel kapcsolatban a menesztés indokául bármikor felmerülhet, hogy túl öregek. Másrészt, a koráról jobb, ha nem beszél az ember. A már harmincas éveiben "Béla bácsi"-nak becézett Guttmann, hetven pluszosan azért nem akarta elárulni az őt faggató Hámori Tibornak (Régi gólok, edzősorsok), hogy hány éves, mert nem akarta rontani a sanszát a középkorú nőknél...

Update: köszönet Laszip Gábornak, hogy a Wikipédia oldalon máris javításra került a dátum.

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása